Találd meg az utad! – A dolog, amit egész hátralévő életedben képes lennél lelkesen csinálni

A siker számomra nem egy beskatulyázható, vagy időszakos fogalom, sokkal inkább olyan dolog, amit ha egyszer megtalál az ember, az egész életét végikíséri. Nem is feltétlenül jár együtt a boldogsággal és nem a pénzről, elismerésről, vagy csillogásról szól. Ahogyan minden ember más, úgy a siker fogalma sem lehet azonos, nem lehet egy sablon, amit a saját életedre ráhúzva majd elérsz. Ebben a posztban arról írok, hogy számomra mit jelent a siker.

Az út

Gyerekkoromban rajzolni szerettem a legjobban, de az évek múlásával aztán változtak az eszközeim, a kereteim, a gondolataim. Rengeteg mindenbe belekeztem, abbahagytam, aztán ismét újrakezdtem és jópár évembe telt felismerni, hogy valójában már megtaláltam azt, amit már annyi éve keresek. Azt az egy dolgot, ami miatt mindezeket szeretem csinálni. Ez pedig nem más, mint az alkotás öröme. Ha ezt nem érzem huzamosabb ideig, akkor elkezdek szorongani és olyan, mintha valami hatalmas erő munkálkodna bennem, amely létrejöttének egyetlen célja az, hogy valamilyen konkrét formát ölthessen.

Régebben volt, hogy próbáltam elnyomni ezeket az energiákat, de ezzel éppen a fordítottját értem el és egy folyamatos hiányérzetet gerjesztett bennem. Ez később az üzleti életben is problémákat okozott, ugyanis hiába ment jól egy-egy ötletem, egy idő után nem okozott örömöt. A kezdeti lelkesedés egészen odáig tartott, amíg megvalósítottam a gondolatot és az elindult a saját útján.

Ezt a kezdeti részt imádom a legjobban, azonban, ha nincs benne több lehetőség az alkotásra, csupán egy pénzcsináló az adott projekt, akkor bennem bizony hamar elhal a lelkesedés. Azért, mert hosszútávon az anyagi javak megszerzéséhez szükséges energiáim alulmaradnak az alkotói erőmmel szemben. Ebből pedig tisztán látszik, hogy bár van, akit a pénz tényleg boldogít, számomra csupán nyugodalmat ad. Ami fontos, de nem elégséges.

A felismerés

Amikor közeledtem a 30 felé felismertem az alkotás fontosságát magamban és nagyobb prioritást szenteltem neki az életemben. Ekkor született meg az Apukaland blog ötlete. Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem fogom megvárni azt, amikor annyi pénzt keresek, hogy végre azzal foglalkozhassam, ami örömet okoz. Ez egy nehéz döntés volt, hiszen sem akkor, sem most nem élek anyagi függetlenségben, éppen ezért kénytelen voltam a munkával töltött időm egy részéről lemondani , hogy valami mást kapjak áramoljon helyette az életembe. Akkor elterveztem, hogy nem fogom eszetlenül hajtani a pénzt, hogy majd valamikor a jövőben legyen időm magamra, mert valószínűleg ez az időszak soha, vagy legalábbis biztosan nem időben fog elérkezni. Az időm egy részét átcsoportosítottam és elkezdtem létrehozni ezt a blogot a meglévő munkáim mellett.

Egy idő után elkezdtétek olvasgatni az írásaimat, ami még nagyobb löketett adott. Később aztán a lelkesdésem egyre inkább csökkent, majd stagnálást éreztem magamban, ezt követően pedig teljesen kényszeresnek az egészet. Akkor még nem tudtam azt, hogy bár az alkotás öröme esszenciális az életemben, még nem elég ahhoz, hogy a bennem rejlő energiák úgy, olyan módon és mértékben áramoljanak ki, ami számomra hosszútávon is örömet okoz. Kimaradt egy hosszú időszak, majd pár hónappal ezelőt már elkezdtem temetni magamban az egészet, amikor felismertem azt, hogy hol rontottam el.

 A siker

A hiba, amit vétettem nem csak a blogot döntötte be majdnem, de szinte minden eddigi projektem emiatt halt el. Az alkotás mellett van még egy összetevő, ami nélkül az egész nem ér semmit. A megfelelési kényszer azt hiszem sokunk életét keseríti meg nap mint nap, még akkor is, aha ez nem mindig tudatosul bennünk. Nálam ez abszolút egy tudatalatt folyamatosan vívott csata volt és a mai napig tart. Dolgozom rajta, de ezidáig sem sikerült még teljesen kiszakadni belőle.

Emellett pedig nem elég az, hogy valami kreatív dolgot csinálok, hosszútávon kell hozzá egy magasztosabb cél, egy vízió, amiben valamilyen módon szerepel a világ jobb hellyé tétele. Biztos vagyok benne, ha az embert csak valamilyen önös érdek vezérli, akkor nem képes rá, hogy igazán nagy dolgokat hozzon létre.

Egy ideje tudatosan figyelem a sikeres embereket és egy iszonyú erős vágyódás van bennem arra vonatkozóan, hogy én is megtaláljam az utam. Megfigyeltem, hogy a sikeres embereknek vannak közös vonásaik és eddig három dologban vagyok biztos velük kapcsolatban:

  • Alkotnak
  • Azt csinálják, amit igazán szeretek
  • …miközben nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak róluk.

A “csinálás”

Sikeres ember lehet az anya, akinek a vágya az volt, hogy jó anyja lehessen gyermekének. Az író, akinek bár nincsen bestseller könyve, de úgy, ott és azt írja, amiről gyerekkorában álmodozott. Az énekes, aki a színpadon a teljes eufóriában él, vagy a szerzetes, aki megtalálta a lelki békéjét, sőt a kertész is sikeres, akinek mosoly ül az arcára, amikor tavasszal kihajt a rózsabokor.

Nem szakma, kor, fizetés, vagy gender-függő, mindenki lehet sikeres, aki megtalálja az útját.

Ők azok, akik hajnalban úgy pattannak ki az ágyból, hogy már pontosan tudják mit akarnak csinálni és azt is fogják tenni, miközben lelkesek, kirobbannak az energiától, mert benne vannak a “csinálásban”. A flow állapot az, amikor az időérzékedet elveszítve teljesen belemerülsz az adott tevékenységbe és közben végtelen nyugalmat érzel. Nem agyalsz semmin, nem cikáznak a gondolataid, egyszerűen benne vagy a pillanatban. Leginkább a meditációhoz tudnám hasonlítani. Az megvan, amikor benne vagy valamiben nagyon és amikor rápillantasz az órára azt látod, hogy eltelt 3-4 óra és fel sem tűnt? Ismerős? Akkor számodra is világos, hogy mivel kell foglalkoznod.

Amikor megtalálod az utadat, az nem csak időszakos lesz, hanem életed végéig tart.

Ez az az út, amit jelenleg keresek, ez az, amire annyira vágyódom, ami azt az űrt képes lenne kitölteni, ami bennem van. Kicsit olyan ez, mint a gyermek, aki keresi a kedvenc gyümölcsét, olvasgat róla, de még soha nem kóstolta meg egyiket sem. A titok az, hogy el kell kezdeni. Én elindultam, most pedig azzal kell foglalkoznom, ami örömet okoz és nem azzal, ami a fejemben él arról, hogy mások mit várnak el tőlem.

Ha egyetlen tanácsom lehet számodra, akkor azt mondom kezdj el keresni, próbálj ki dolgokat, amik vonzanak, amelyek felé érdeklődsz, akár csak egy kicsit és indulj el, tedd meg az első lépést. Nincs rá más mód, hogy megtaláld a saját utad, hogy rábukkanj arra az egy dologra, amit éjjel-nappal, egész hátralévő életedben képes lennél csinálni megállás nélkül. Keresgélj bátran, de fontos, hogy közben ne görcsölj rá és ragaszkodj foggal-körömmel a célodhoz, engedd el és élvezd magát az oda vezető utat is.

Segíthet, ha a következő kérdést felteszed magadnak:

Ha azt mondanák neked, hogy 10 éved van hátra, kapsz 1 milliárd forintot és azt csinálsz, amit csak szeretnél, akkor mivel foglalkoznál? Amennyiben a válaszod, hogy pontosan azt, amit most is, akkor megtaláltad a helyed és az utad a világban.

Számomra a siker megtalálni és megélni azt dolgot, ami miatt reggelente kipattanak a szemeim, aminek a “csinálása” közben határtalanul lelkes vagyok. Azt, amit egész hátralévő életemben képes lennék csinálni megállás nélkül. Ez nem egy cél nélküli hobbi, sokkal inkább egy olyan tevékenység, amivel valamit adok az embereknek és a világnak. Mindennél jobban vágyom arra, hogy rátaláljak, de azzal is tisztában vagyok, hogy a közben bejárt út legalább ilyen fontos.

Tetszett az írás és szeretnél még több hasonlót látni a jövőben?