Gyermektelen férfiak – Ez a véleményem

gyermektelen-ferfiak

Szögezzük le már az elején: Ez nem egy számonkérős, lecseszős, a gyermektelen férfiakkal szemben negatív hangvételű írás lesz. Sőt, minden ilyen stílusú üzenettől elhatárolódom, mert úgy gondolom, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki mikor vállal gyereket. Ez mindenkinek a saját döntése és pont.

Igazából ezzel a poszttal az a célom, hogy egy friss apa szemén át megmutassam a helyzetet, rávilágítsak pár tévhitre az apasággal kapcsolatban és leírjam a tapasztalataimat azokról a félelmekről és kifogásokról, amelyek a leggyakrabban okként szolgálnak a gyermektelenség mellett.

Még nem találtam meg az igazit, először egy olyan nő is kéne hozzá!

Az a baj, hogy egy csomó nő meg pont a tökéletes férira vár. Persze, tök megértem, hogy nehéz megtalálni azt az embert, akivel családot alapítanál és leélnél egy életet. Egyáltalán, honnan lehet tudni, hogy megtaláltad? Hát ezt igazából vagy tudod, vagy nem, de nyugi, egyik sem garancia arra, hogy örökre szól a dolog. Szerintem tökéletes amúgy nincs és ezt főleg akkor lehet észrevenni, ha feloszlik a lila köd és elmúlik a szerelem. Ezután meg abból kell építkezni, ami maradt.

A gond az, hogy szarból nehéz várat építeni, szóval ha nem stabil az alap, akkor pontosan ilyenkor fog összedőlni. Sokan benne ülnek egy hosszú kapcsolatban, aztán, amikor az egyikük előhozza, hogy oké szép volt, jó volt, de itt az ideje, hogy komolyabbra vegyük, szépen behúzzák a kéziféket és inkább kilépnek. Miközben meg talán pont azt az embert tolják el maguktól, akiket hozzájuk rendelt a sors.

Igen, nekem is volt egy ilyen pont, amikor magamba kellett néznem, bennem is felmerültek a kétségek és a félelmek, meg egy csomó “Mi van, ha?” Azt gondolom nagyon szerencsés az a férfi, akiben nincsenek ilyen gondolatok az élete nagy döntései előtt. Az a baj azzal, ha inkább elfutunk a gondok elől, mintsem hogy szembe néznénk velük, hogy egy idő után visszaüt a karma, mert ugyanazok a problémák fognak szembejönni velünk. Ilyenkor kell magunkba nézni és őszintén átgondolni a dolgokat. Tükörbe nézni persze nehéz, de hidd el, megéri.

Néha pedig félre kell tenni az agyalást, a szívedre hallgatni és meglépni, amit meg kell. Az is lehet, hogy rég megtaláltad már az igazit, csak nem látod a fától az erdőt. Egy idő után egyre több hibát látunk meg a másikban és hajlamosak vagyunk egyre ritkábban tükörbe nézni. A megoldás szerintem nem az egymásra mutogatás, hanem az, ha minden egyes nap megpróbáljuk magunkból kihozni a legtöbbet és beletolni az energiát a kapcsolatba. Mert bizony bele kell tenni, máshogy nem tud működni. Szóval mielőtt a másikat okolod a helyzet sikertelensége miatt, először kérdezd meg magadtól, hogy te beletettél-e mindent.

Albérletbe egy gyerek? Hülye vagy?!

Igen, ez egy valós probléma volt nálam is. Jobban belegondolva egyébként tök felesleges para, de soha nem szerettem volna albérletbe családot alapítani. A tudat, hogy idegenektől függ az otthonom és bármikor kitehetnek, aztán meg keresgélhetünk kecókat az újszülöttel… Persze ez nálam is megvolt. Mert amikor 30 évre veszel fel lakáshitelt az ugye teljesen más, mert… Ja igen, azért mert, amikor majd – ha egyáltalán – nyugdíjba mész, tiéd lesz a ház.

Amikor Nikol Bundival várandós volt, még mi is egy bérlakásban éltünk, aztán mire megszületett ezt hála az égnek megoldottuk. Utólag visszagondolva akkor sem történt volna semmi, ha ott neveljük pár évig, de akkor nagyon bennem volt ez a félelem, viszont azt is tudom, ha nem jött volna össze és maradunk az albérletben, akkor is megszületik a fiam. Persze lett volna bennem egy folyamatos stressz emiatt, de tudom, hogy idővel vagy megoldottuk volna, vagy szimplán csak elfogadom a helyzetet. Nincs azzal gond, ha egy férfiban benne van az az érzés, hogy a családjának egy saját otthon akar teremteni, sőt. Igazából lehet emiatt tologatni a dolgot, de nem feltétlen érdemes és abban sem vagyok biztos, hogy tényleg ez a fő ok, ami miatt nemet mondasz.

Na, de ilyen fizetés mellett, hogyan?

Mennyi az a havi fizu, amivel szívesen vállalnál gyereket? 300? 500? 1misi? Tök őszintén, szerinted ezen múlik? Mármint a vágy, hogy apa legyél, benned van tényleg? Mert akkor megoldod.

Sokat paráztam én is azon, hogy jaj, vajon mennyiből fogom tudni eltartani a családot… Igazából egyáltalán nem nőttek sokkal a kiadásaink, mint azelőtt. Ez persze idővel változni fog és az ő igényei is nőni fognak, de engem ez inkább csak motivál arra, hogy még többet keressek és meg tudjak teremteni mindent, amire csak szükség van. Persze a work-life balanszot azért szem előtt tartva, mert az is nagy hiba, ha beáldozzuk minden szabadidőnket a munka oltárán. Jó dolog, ha tele van buksza, de még jobb, ha közben jó apa is tudsz maradni, ez pedig végképp független a pénztől.

Nem azt mondom, hogyha magadat sem bírod eltartani és konkrétan éheztek, akkor most van a legjobb időzítés a gyerekvállalásra. A világért se szülessen nyomorba, ezt a helyzetet először meg kell oldani nyilván. Egy átlagos fizetés mellett azonban nem kell félni a hatalmas plusz kiadásoktól. Egy kevés megtakarítás azért jó, ha van és érdemes pár havi fizuval a párna alatt belevágni a gyerek projektbe, mert váratlan kiadások mindig lehetnek és persze lesznek is.

Gyerek, minek? Csak bekorlátozna, nem csinálhatnám azt, amit akarok! Még nem éltem ki magam!

Ha ezt tényleg elhiszed, akkor még nem értél meg arra, hogy apává válj, de ha ezt 40 körül mondod, akkor lehet, hogy már nem is fogsz. Nincs is ezzel gond, de azért néha gondolkodj el rajta, hogy valójában mire is van szükséged. Talán tényleg boldogabb leszel gyerek nélkül és nem ez a te utad, viszont, ha ez csak egy félelem benned, akkor szívesen leírom én mit tapasztaltam:

Apaként továbbra is azt csinálhatsz, amit akarsz, nem vagy bekorlátozva jobban, mint előtte. Igazából ez attól függ szerintem, hogy a pároddal milyen a kapcsolatotok. Abban az esetben viszont, ha jó apa akarsz lenni, akkor igen, le kell mondanod pár dologról egy ideig. Nem fogsz tudsz napi szinten bulizni járni, vagy csak szimplán szarni a világra és elbújni pár napra, ha valami bajod van? Hát nem.

Bizony, meg fog változni az életed, mert egy gyerek fenekestül felforgatja a világodat. Megváltoznak a mindennapok, új rutinok alakulnak ki, új szokások, új hobbik, de ezek mellett jó esetben megváltoznak a prioritások is az életedben. Egy idő után aztán persze szükséged lesz arra a bizonyos énidőre, de ha jól választottál párt, akkor ennek semmi akadálya nem lesz, hidd el. Mindenkinek kell a pihenés, az egyedüllét, a kikapcs, nemtől függetlenül és ez tök természetes.

Később, amikor idősebb lesz, akkor sem fogod magad bekorlátozva érezni, nem is értem miért gondolják ezt sokan. Jó, persze, nem fog örülni a család, ha lelépsz mondjuk 2 hónapra Tibetbe meditálni, szóval, ha ehhez hasonló nagyobb volumenű terveid vannak, akkor javaslom, hogy még az utódnemzés előtt intézd el, vagy időzítsd előre pár évre, amikor már akkora lesz a gyerek, hogy megérti miért hagytad el olyan hosszú időre. Esetleg gondolkozz a többesszámon, mert szerintem nem sok minden jobb dolog van a közös családi utazásoknál.

Nem látok bele az életedbe, nem tudom, hogy miben tudna téged korlátozni a család, de sokszor úgy érzem, hogy ez az egész túl van misztifikálva és inkább a felelősségvállalás hiánya áll emögött. Persze, nem lesz egy darabig romantikus vacsi, meg mozi a szerelmeddel és egy csomó minden program, amit eddig kettesben csináltatok, már nem lesz ugyanolyan. A legtöbb helyre és eseményre hármasban fogtok menni és amíg nem lesz elég nagy, addig maximum a mama/papa fog vigyázni rá, amikor szeretnétek kettesben lenni. Igen, kicsit jobban kell logisztikázni a dolgokat, de ennek pont ez a szépsége. Hidd el, sokkal-sokkal több örömöt és jót hoz magával ez a helyzet, mint amennyi problémát. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de az tény, hogy minden pillanata megéri.

Nem vagyok mai csávó, de van pénzem, fiatal a csajom, ráérek még a gyerekkel!

Nem, igazából nem érsz rá. Most persze szuper a 20 évvel fiatalabb barátnő, mert neki egy idősebb, érett pasi kell, neked meg egy lány, aki majd egyszer esetleg szeretne gyereket ellentétben egy 3 gyerekes korodbeli asszonnyal. Sokan azt gondolják, hogy attól lesznek tökösek és igazi férfiak, ha fiatal barátnőjük van, menő kocsi, meg YOLO, akár 50 évesen is. Nekem ebből inkább csak annyi jön le, hogy félnek elköteleződni és felelősséget vállalni, ami ennyi idősen inkább ciki szerintem. Nem, nem attól leszel férfi, hogy gyereket nemzel, ettől apává válsz. Attól leszel férfi, ha felelős döntéseket hozol.

Azt gondolom ezek a pasik legbelül még mindig bizonyítani akarnak maguknak és nyilván ez is egy út, de sanszos, hogy 70 évesen már nem fognak maguknak huszonéves csajokat találni, akik majd boldoggá teszik őket. (Valahol a túlvilágon Hugh Hefner nagyot röhögött most a piros selyemköntösében. Oké, vannak kivételek.)

Sokan azt gondolják, hogy a kor, csak egy szám és simán vállalnak gyereket, akár 60 évesen is, de ne felejtsük el, hogy azt a gyereket idális esetben fel is kellene nevelni. Nem csak az egészségügyi állapotról van szó, mert most lehet, hogy fittnek érzed magad és talán az is vagy, de mi lesz 10-20 év múlva? Plusz azért a túl nagy generációs különbség is okozhat nehézségeket. Nem is szeretném tovább tárgyalni ezt a részt, csak azt kívánom mindenkinek, aki ilyen helyzetben van, hogy gondolkodjon és mérlegeljen.

Nézem más gyerekeit, azokat az izgő mozgó, síró, hisztiző kis lényeket és azt érzem, hogy nekem ez nem kell!

Mások hisztizős, neveletlen gyerekeitől én még most is a falra mászom, pedig már apa vagyok. Ez van, szóval ne aggódj, ezzel nem vagy egyedül, a sajátod viszont teljesen más ám.  Olyan érzelmi kötődés van köztetek, amilyet most még el sem tudsz képzelni. Minden porcikáddal imádod őt és onnantól nem számít semmi más, csak hogy neki jó legyen. A saját gyereked nem idegesítő számodra, nem megy az agyadra. Legalábbis nem úgy, mert persze néha ki fog kergetni a világból és sokszor az idegszálaidat úgy fogja pengetni, mint Santana egy forró nyári estén, de ezek ilyen múló pillanatok és igazából haragudni sosem fogsz tudni rá. Elég, ha csak annyit mond, hogy “Apaa”, vagy csak rád néz a boci szemeivel és szevasz, kenyérre lettél kenve. Önként és dalolva fogod, százötvenhetedjére is elindítani a Hopp, Juliskát!

Rendes pasi vagyok, szeretnék is gyereket, családot, de nem rajtam múlik. Mi van ilyenkor?

Ilyenkor az van, hogy ez a poszt nem neked íródott, de, ha megengedsz egy tanácsot, szerintem nem kell rágörcsölni. Akármilyen fura is, ezek a dolgok csak úgy megtörténnek. Egyszer csak azon kapod magad, hogy férj és apa vagy és azt kérdezed magadtól, hogy mikor történt ez. Csak legyél nyitott és mondj igent a lehetőségekre. Nyiss a világ felé, akármennyire is zárkóznál már szíved szerint, maradj mozgásban és ne hagyd el magad, ez fontos. Sosem tudhatod mikor botlasz bele abba a nőbe, aki majd gyermekeid anyja lesz. Illetve fontos, hogy magadba nézz és őszintén elgondolkodj azon, vajon hogy tényleg csak a rajtad kivül eső világban van-e a hiba.

Túl nagy felelősség, nem vagyok kész rá!

Ezt én is sokáig így éreztem, bár a felelősség nyomása az maradt és rajtam is lesz minden pillanatban, amíg csak élek. Nem csak felelősségről beszélünk, de egy olyan leírhatatlan szeretet lesz benned, amivel a féltés legdurvább szintje párosul. Nem tudom, hogy vannak-e olyan szerencsés férfiak, akiknél eljön az idő, amikor azt érzik: “Kész vagyok rá, felkészültem” és nulla parával vágnak bele. Jó nekik, nálam ilyen nem volt.

Tudod mikor lettem rá kész? Amikor megszületett Bundi, de abban a szent pillanatban. Mert nem csak a fiam született meg, de egy apa és egy anya is. Onnantól pedig azt érzed, hogy fákat vagy képes kitépni gyökerestül, sőt, világokat tudsz megmozgatni és mindenre képes vagy, ha a gyerekedről van szó. Valószínűleg egészen addig nem leszel kész rá, amíg nem történik meg. Pontosan ezért felesleges ettől félni.

Bár volt bennem félelem, azt is tudtam, hogy képes vagyok ezzel kapcsolatban döntést hozni és vállalni a felelősséget. Abban az esetben, ha te nem érzel így és legbelül tudod, hogy egyszerűen tényleg nem lennél képes felnevelni tisztességesen egy gyereket, akkor kérlek ne hozz meggondolatlan döntéseket és inkább legyél elővigyázatos.

Gyermekvállalás – apaság – gyermektelen férfiak

A gyermekvállalás nem kötelező, dönthetsz úgy, hogy nem kérsz belőle. Így nem lesz rizikó, felelősség, korlátok és élheted az életed tovább, ahogy eddig is. Én nem tudom és nem is akarom megmondani, hogy számodra mi lenne a jó és mi tenne boldoggá, csupán a saját tapasztalataimat írom le.

Akármekkora is a felelősség, akármennyi félelem is van bennem nap mint nap, akármennyire is fáradt vagyok néha és kimerült, bármennyi átvirrasztott éjszakám is volt… Ez mind semmi, lényegtelen kis apróságok. Mert a világ legédesebb, legokosabb és legszeretereméltóbb gyerekével áldott meg a sors. Ez volt eddigi életem legnagyobb és legjobb döntése is egyben. Egy nagyon intenzív év van mögöttünk, tele felejthetetlen pillanatokkal, amiben akadt jó és rossz is bőven.

Őszinte leszek, én amúgy is egy parázósabb ember vagyok, ami a betegségeket illeti. Egy kicseszett kórházas sorozatot nem bírok megnézni, viszont amióta Bundi megszületett, igazi első gyerekes para-apa lettem. Emiatt volt egy csomó nagyon mély pillanatom is, ami igazából az én hülyeségem, tudom, viszont mostanra egyre kevesebb dolog miatt akarok rohammentőt hívni hozzá. Kezdek megedződni azt hiszem.

Szerintem órákig írhatnék az apaságról, ódákat zenghetnék. Írhatnám, hogy milyen brutális érzés, amikor reggel kinyitod a szemed, odanézel a kiságyra, a fiad rádpillant és az az első, hogy küld egy puszit és vigyorgó fejjel mondja, hogy: “Apa”. Azt is elmondhatnám, hogy milyen érzés, amikor odatipeg hozzám, megsimogatja az arcom, ad egy puszit és rám nevet, vagy amikor elmegyek otthonról és sírva fut utánam. Ahogyan örömében ugrál és kiáltozza, hogy “Apaa apaaa”, amikor hazaérek. Sorolhatnám ezeket a pillanatokat a végtelenségig, de ez mind-mind csak egy apró pici része a nagy egésznek. Ezt az érzést nem nagyon lehet szavakkal kifejezni, mert úgysem fog átmenni, ezt egyszerűen át kell élni.

Amit még igazából fontosnak tartok, hogy ne azért akarj gyereket, mert a társadalom ezt várja el, mert már mindenkinek van körülötted, mert ezt szakjózzák a plakátok, vagy mert ez az élet rendje. Ha benned ott mélyen nem mozdult meg valami az apasággal kapcsolatban, ha nincs meg benned ez a vágy, akkor jobb, ha vársz, vagy ha úgy igazán benne vagy már a korban, akkor elfogadod a helyzetet, hogy egyszerűen nem akarsz gyereket. Mert ezt tényleg neked kell érezned és annak meg aztán végképp semmi értelme, hogy kényszerből, nyomás alatt vállald, vagy csak azért mert az egyik celeb azt mondta, hogy ez milyen klassz dolog.

Szülőnek lenni egy életen át tartó hivatás és nem egyszerű feladat, főleg, ha jó is akarsz benne lenni. Én nem tudnám elképzelni az életem gyerek(ek) és család nélkül, boldog vagyok, hogy apa lehetek, de azt is tudom, hogy ez nem való mindenkinek. Éppen ezért apaként mondom azt, hogy ne hallgass azokra, akik szerint, ha nincs gyereked, akkor nem vagy férfi, vagy nem lehetsz boldog. Nem a gyerek tesz férvivá, mint ahogyan azt sokan tévesen hiszik. Mindenki döntsön a saját élete felett, alapítson családot és vállaljon gyereket, ha úgy érzi, hogy itt az ideje és minden körülmény adott hozzá. Aki pedig nem így gondolja, az se legyen emiatt kirekesztett, mert senkinek az ég világon nincs hozzá köze, és főleg nincs joga, hogy beleszóljon a döntéseibe és az életébe.

Update: Utólag rájöttem, hogy nagyon rosszkor időzítettem, mert pont egy családpolitikai kormánykampány kellős közepében van az ország. Szóval szeretném jelezni, hogy teljes mértékben elhatárolódom az ilyen jellegű politikai szponzorációktól.

Tetszett az írás és szeretnél még több hasonlót olvasni a jövőben?

Van véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Jöhet a komment, de írhatsz nekem privát mailt is ide: hello@apukaland.hu