Tavaly júniusban, Brúnó születése előtt egy hónappal írtam egy posztot az apaságról és arról, hogy milyen érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Az annak idején megélt félelmeimet, már akkor rendbe tettem fejben és úgy voltam vele, hogy, amire én nem vagyok képes, majd az idő úgy is megoldja. Másrészt pedig fölösleges egy olyan dologról agyalnom előre, amiről még azt sem tudom, hogy milyen lesz igazából. A poszt megírása óta eltelt bő fél év, Brúnó 5 hónapos és az ezzel kapcsolatos összes félelmem már csak homályos ködnek tűnik a távolban. Fordult egyet a világ és így változtak meg az érzéseim azóta:

Várható olvasási idő: 12 perc.

Brúnó megszületése előtt, amikor valamelyik férfi ismerősömnek gyereke született, számomra olyan hihetetlen volt. Mindig az volt az első kérdésem hozzájuk, hogy “Na, és milyen érzés?” Aztán általában jött a válasz: “Nagyon jó, legjobb!” Én meg csak néztem, hogy oké, de ennyi? Azóta tudom, hogy ilyen hülye kérdésre, nem nagyon lehet mit válaszolni, mert egyszerűen nem tudod elmondani 2 szóban, hogy mit érzel, amikor apává válsz.

Mi lenne, ha tőlem kérdeznének hasonlót? Valószínűleg csak bambán pislognék és ugyanezt mondanám. Ebben a posztban viszont megpróbálok a lelkem mélyére nézni és leírni pontosan milyen érzések is vannak bennem, amióta a fiam megszületett.

Várható olvasási idő: 16 perc.

Azt mondták, ha letelik a gyermekágyas időszak, (szülés utáni 6 hét) majd szépen helyreáll a rend magától: Elmúlik a hasfájás, nem fog napközben megállás nélkül sírni és végigalussza majd az éjszakát. Hát nem így történt, ezért úgy döntöttünk kézbe vesszük a dolgokat és megpróbáljuk elérni azt, hogy Brúnó leszokjon az éjszakai műszakról és legalább 8 órát aludjon egyhuzamban. Most azt fogom leírni, hogy mi hogyan csináltuk.

Várható olvasási idő: 10 perc.

Ez a poszt, az összes férfi kollégának szól, de főként azoknak az apáknak, akik nincsenek otthon egész nap a családdal és nem látnak bele a mindennapokba.

Kezdjük ott, hogy én (bár a szerencsében nem hiszek) abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkámból kifolyólag megtehetem, hogy akár egész nap otthon legyek és amióta megszületett Brúnó, itthonról végzem el a teendőim nagy részét. Mondhatni, hogy sok minőségi időt sikerül így együtt töltenem a családdal, éppen ezért mindenbe belelátok testközelből. Szóval kedves kollégák, higgyétek el, ha azt mondom, a világ legnehezebb munkája az Anyaság. Közhelyesnek hangzik? Az is. De igaz.

Várható olvasási idő: 14 perc.