Bevezető – Reggelem

Szombat reggel 6:50: Amikor megébredek Bundi sírására már tudom, hogy ez a reggel lesz a tökéletes időpont arra, hogy végre írjak a blogra. Miután jóllakott, visszatesszük a kiságyába, de előtte még kihasználom, hogy kora reggel annyira kába és hagyja magát szeretgetni. Felveszem, ölelem, puszilgatom, csak pislog és tűri. Nem csak hogy tűri, de az álmos mosolyból kiindulva láthatóan élvezi is. Úgy érzem, ha így indul a reggel, akkor már nagy baj nem lehet.

Imádom magamhoz közel érezni a kis testét, reggel pedig úgy lehet megszeretgetni, hogy közben nem akarja leharapni az orromat és a csillárt sem szándékozik lerúgni a plafonról.
Miután az anyja is kihasználja a pillanatot és jól megdögönyözi, visszateszi őt az ágyába, én pedig még behajolok hozzá egy puszira, mert nem lehet kibírni. A szemei csukódnak, nyugodt, pár perc múlva már szuszog. Engedek be egy kis friss levegőt az ablakon, majd kiviszem a koszos pelenkát és hagyom őket pihenni.

Veszíteni tudni kell – Közhely, de egyébként tök igaz. Szerintem sokan nem értik miről is szól ez: Nem arra bíztat, hogy add fel, hanem arra, ha veszítesz, azt fogadd el. Ne bujj el, ne hagyd félbe és ne kerüld meg a célt, csak azért mert, tudod előre, hogy nem te fogsz beérni elsőnek. Ismerd fel, nézz szembe vele és fogadd el. Aztán építkezz, állj fel és csináld meg.

Az első és legfontosabb dolog az elmúlt időszakban, ami a lelki fejlődésemet illeti az, hogy nem csak rájöttem, de szembe is néztem az egyik legnagyobb félelmemmel. Miről is van szó?

Nagyon sokan írtok nekem azzal kapcsolatban, hogy segítsek valahogy átvészelni a baba születése utáni pár hetes időszakat. Ezt a papíron 6 hetes fázist hívják gyermekágyi időszaknak és nyugodj meg, ezen minden szülő átesik. Szerintem erre sem találtak még fel csodaszert, sem olyat, amivel nekünk felmegy az energiaszintünk 100%-ra, sem pedig olyat, amitől a baba 1 nap alatt alkalmazkodik a világunkhoz. Van viszont pár dolog, amit betartva sokkal stresszmentesebbé tudjátok tenni ezt a bő 2 hónapot saját magatok és a gyerek számára is. Elmondom mi hogyan csináltuk, illetve, hogy a hibáinkból tanulva a tesónál már hogyan fogjuk:

Várható olvasási idő: 15 perc

Tavaly júniusban, Brúnó születése előtt egy hónappal írtam egy posztot az apaságról és arról, hogy milyen érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Az annak idején megélt félelmeimet, már akkor rendbe tettem fejben és úgy voltam vele, hogy, amire én nem vagyok képes, majd az idő úgy is megoldja. Másrészt pedig fölösleges egy olyan dologról agyalnom előre, amiről még azt sem tudom, hogy milyen lesz igazából. A poszt megírása óta eltelt bő fél év, Brúnó 5 hónapos és az ezzel kapcsolatos összes félelmem már csak homályos ködnek tűnik a távolban. Fordult egyet a világ és így változtak meg az érzéseim azóta:

Várható olvasási idő: 12 perc.