A hozzátáplálás témának olyan mélységei és szubjektív igazságai vannak, hogy már a poszt megírásának első pillanatában tudtam: Nem szeretnék én lenni a 28. megmondó szülő, aki leírja, hogyan is kellene csinálni ezt az egészet. A témát viszont tartom annyira érdekesnek, hogy a saját nézőpontomból kidolgozzam, éppen ezért itt most nem feltétlen szakmai tippeket fogtok majd olvasni, sokkal inkább azt, hogy a hozzátáplálás hogyan is van jelen a mi életünkben.
Brúnó születése előtt annyit tudtam erről, hogy a baba anyatejet eszik, majd később babapiskótát, utána pedig pörköltet nokedlivel. Sejtettem azért, hogy nem lesz ennyire egyszerű, habár azzal tisztában voltam, hogy pár generációval ezelőtt még nem gondolták túl. Azóta persze hatalmas irodalma lett a hozzátáplálásnak és annyi féle infó terjed akár a neten is, hogy mire végigolvasod nem hogy okosabb leszel, de az addig biztosnak hitt tudásod is teljes káosznak fogod érezni.
Bolti bébiételek vs. házi koszt
A hozzátáplálást mi 6 hónapos korában kezdtük el, ha jól emlékszem. Igazából minden flottul ment, jó étvágya volt és abszolút nem válogatott, ezt a jó szokását pedig máig megtartotta. Elsőnek tök, majd alma pürével kezdtünk, utána jöttek szépen sorban a gyümölcsök, zöldségek, nagyjából a táblázat szerint haladtunk. A gluténnal sem volt semmi gondunk szerencsére, most 11 hónapos és a tej, méz, mogyoró és hasonló allergéneken kívül szinte mindent adunk neki. Amire odafigyelünk, ha netán valamilyen tejszármazékot mégis kapna, az laktózmentes, mert úgy tűnik nem azt nem tolerálja jól a szervezete.
Szeretem Bundi ételeit elkészíteni, legyen szó akár egy jó húsleves megfőzésésről, vagy egy szimpla gyümölcs turmixról. Vannak alkalmak, amikor viszont üveges béiételt adunk neki. Ennek számos oka van, többek között az, hogy:
- Nincs kedvem, erőm, energiám, időm makizni a konyhában. Ez elég sűrűn előfordul.
- Nincs itthon friss hozzávaló, Brúnó pedig felébredt és esélytelen, hogy megvárja, amíg elintézem a bevásárlást és összedobok neki valamit.
- Utazunk valahová és kell valami egyszerű, gyors, de mégis tápláló megoldás.
Egy csomó fajta bébiételt teszteltünk az utóbbi 5 hónapban, szerintem az összes a boltokban fellelhető márka megvolt. Voltak, amik bejöttek neki, de jó pár frissen felbontott üveg a kukában landolt.
A halas dolgokat például abszolút nem fogadta el, bokákolt, de pár felbontott bébiétel láttán engem is kapkodott a hányinger. Az megvan, amikor megtekered, pattan egyet az üveg és meglátsz valami olyan szörnyszülöttet, amit egyszerűen nem akarsz a gyerekednek adni? Én belefutottam pár ilyenbe és a só/cukor felturbózás sem segítette ki attól, hogy megszabaduljunk tőle. Általában ezek valamilyen húsos-zöldséges készítmények voltak nevenincs márkától és köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit én itthon megfőzök, legyen az egy natúr párolt zöldség főtt hússal, vagy akármilyen főzelék.
A bolti gyümölcsös bébiételekkel viszont sokkal jobb viszonyban vagyunk és rendszeresen adjuk is Bundinak. Többek között a Hamánek termékeit is és éppen ezért örültem, amikor jött részükről egy megkeresés. Szóval Bundi imádta a Hamánek Happy Fruit bébiételeket, mert van kettő dolog, amiben elég jók:
Ami talán a legfontosabb, hogy 100% gyümölcsből készülnek, nincs hozzáadott cukor. A másik pedig, hogy kb. 30%-kal verik árban a többi márkát. Tekintve a bébiételek árait és hogy Bundi étvágya mostanában vetekszik egy 2 műszakot lenyomott gladiátoréval, nagyon nem mindegy, hogy miből spejzolok be itthon.
Egyébként a bolti bébiételekben az is tök jó, hogy alapjáraton van egy csomó zöldség és gyümölcs, amit nem adhatnánk a babának mondjuk az apró magjai, vagy héja miatt, ami allergén, vagy puffaszt. Ezekben a cuccokban viszont olyan módon vannak feldolgozva a zöldségek/gyümölcsök, hogy nem kell azon aggódni, hogy mi fog történni, ha belekóstol a bébi. Ez elég nagy magic, mert így Bundi ehet epret, málnát, vagy éppen zöldborsót is.
Ami még hatalmas találmány szerintem, azok a tasakos pürék. Nikol táskájába benyomok párat, amikor utazunk valahová és nem folyik ki, nem barnul meg, nem romlik meg. Amikor a főnök megéhezik, de éppen autóban vagyunk, vagy valami forgalmas helyen, akkor csak előkapjuk a tasakos pürét, lecsavarjuk a kupakot és ő szépen kiszippantja belőle a gyümölcsöt. Nem kell kistányér, kiskanál, előke, csak kiszív 2 nagy tasakos pürét és folyatjuk az utunkat. Szívből tudom ajánlani nektek, ha még nem próbáltátok, teszteljétek és imádni fogjátok.
A hozzátáplálásra visszatérve, mi már eléggé a végén vagyunk és lassan már mindent ehet Brúnó, amit csak megkíván. Én nyilván azon leszek, hogy minőségi ételeket kapjon és lehetőleg mindenből a legjobb, a legkevesebb szinezék, aroma, meg egyéb mérgekből. Azt viszont tudnotok kell, hogy én nem vagyok az a tipikus “bioapuka”. Sőt, szeretek a konyhában makizni és alig várom, hogy végre megsüthessek egy jó tepsi kakaós csigát neki és maszatos szájjal nyomjon egy puszit az arcomra és azt mondja, hogy: “Apaa, kérek még!”
Amikor idősebb lesz sem fogom elnézni, ahogy kiguvvadt szemekkel és csorgó nyállal figyeli, ahogy más gyerekek hamburget, vagy jégkrémet zabálnak, neki meg a szíve szakad meg, hogy nem ehet. Nem fogom ráerőltetni a natúr kuszkuszt a kókusztejes bio lazaccal, ha ő majd meghalna egy szelet rántott karajért. Nem kell, hogy közösségbe kerüljön, amikor nem látom, a mama, meg a papa majd úgy is ad neki egy-egy falat tejfölös lángost, vagy csokis-tejszínhabos goffrit, szóval az ízeket biztosan ismerni fogja. Ezek nem az ördögtől való dolgok és nem leszek álszent, mert én is eszek ilyeneket. Az meg nem tudom mennyire hiteles és célravezető, amikor a szülő bort iszik és vizet prédikál a gyereknek. Egy a fontos itt is, mint az élet összes területén: Tartsunk mértéket.
Bundi nem fog minden nap zsíros, cukros, szemetet enni, mert egész egyszerűen mi sem tesszük ezt, nem így étkezünk, nem így élünk. Néha viszont igenis szeretünk “bűnbe” esni, olyankor bedurrantom a sütőt és olyan pizzát/lángost/rakott krumplit/csokis fánkot/sörrel locsolt csülköt sütök, hogy azt még Laci bácsi is megirigyelné.
A lényeg, hogy nincsenek örökérvényű igazságok, egyszerűen próbálok az arany középúton maradni. Azt már megfigyeltem, hogy a hozzátáplálás egy elég megosztó téma. Már ha csak a közvetlen környezetemben élő anyukákat nézem, egészen extrém szélsőségeket is látok. (Apukákkal még sajnos nem volt alkalmam erről a témáról diskurálni.) Amíg az egyikük még el sem kezdett rendes ételt adni a babájának, a másiknak már szalonnás tojást tol reggelire az azonos korú gyereke. Az eddig tapasztaltak alapján összegyűjtöttem, hogy vajon milyen szőlő típusok lehetnek, már ami a hozzátáplálást illeti:
Bio Anya:
“Ez a bio répa 100% ökológiai gazdálkodásból származik? A tehéntej nem embernek való, a gyermekemnek is kizárólag növényi tejeket adok, 3 éves és köszöni szépen jól van. A krumpliból csak az édes, liszt helyett az útifű maghéj természetesen, tibeti forrásvíz és az éltető napfény.”
Laza Anya:
“Nem kell annyira válogatni, megeszik mindent, amit adok neki. A baba is ember, csak még kicsi. Ha májas hurkát eszünk, azt is kap egy kis kifli csücsökkel. Mit parázol? Maximum kikakilja.”
Bezzeg nagyi:
“Bezzeg a mi időnkben nem volt ám ennyi franc. Hogy forralod azt a vizet? Legalább 5 percig bugyogjon! Reggelire nem szoktunk főzeléket adni, nem emészti jól a gyomra. Nem kell ide turmixgép, villával összenyomkodod és kész.
Nem lesz az egy kicsit nagy darab? Konzervet adsz neki inkább a friss helyett? Hát fiam, az biztos nem teszi neki jót. Főzök majd én neki nyúlhúslevest zellergumóval, meg házitésztával, abban van vitamin.”
Tömős nagyi:
“Tépek neki a kakaóscsiga széléből, hát nem látod hogy kívánja? Egy nyalás a fagyiból nem tesz rosszat neki, nem fogom nézni, hogy sír! Tettem egy kis cukrot ebbe a sütőtök pépbe, hát te se ennéd meg ilyen savanyúan, nem?! Adtam neki a lekváros buktából, amig kint voltál. Hát annyira kívánta szegénykém. Ő kérte!” (Szia anya!)
Ősanya
“Hozzátáplálás? Mihez? Ráérünk vele, még csak 1 éves. Az anyatejnél nincs jobb számára. Addig adom neki, amíg kívánja. Benne van minden, amire szüksége van és erősíti az immunrendszerét. Majd, ha megy oviba úgyis kap menzás kaját.”
Para Anya
“Valahol azt olvastam, hogy a krumpli megfoja a székletét, így is nehezen kakil, nem akarom, hogy székrekedése legyen. Úgy szoktuk, hogy délbe kapja a főzelékét, de ma 1 óra előtt nem érünk haza az orvostól, most parázok, hogy éhezni fog addig.
Már 4 órája nem szoptattam meg, de adtam neki répát, remélem azért még elfogadja majd a cicit. 2 napja nem kakilt, egyik anyuka mondta, hogy bélcsavarodás is lehet, tudtam, hogy hülyeség ilyen korán elkezdeni a hozzátáplálást. Ma meg kijött a popsiján egy pattanás, attól félek gluténérzékeny lesz.”
Bezzeganya:
“Perszehogy adhatsz neki tojást, mi már 5 hónapos korunk óta eszünk. Glutén bevezetése? Az én babámnak semmi baja a liszttől, 3 hós kora óta elnyammogja a kiflit. Milyen reggeli? Este 7kor leteszem, délelőtt 11ig alszik. Ez a turmix gép nem jó, amit én használok az sokkal jobban pépesít. Ilyen babakaját vettél neki? Hát te tudod, de ez messze nem bio ám… Nem adtál rá zoknit? Te tudod, de 25 fok alatt simán felfázhat.”
+1: Az apa
– Édesem idehoznád a törlőkendőt, a kisfiad megint lehányt!
– Persze Kicsim, de előtte nézz ide és mondd, hogy csííííz! 😀
Kihagytam volna valakit? Viccet félretéve, szerintem semmit nem kell erőltetni, mert az sem jó, ha túlságosan mereven ragaszkodsz a hozzátáplálási táblázatokhoz, vagy ha teljesen azt utánzod, ahogy más szülők csinálják, de úgy tűnik a túl modern és a régi iskola sem nyerő teljesen. Szuper, akkor most mi legyen?
Szerintem a legfontosabb, hogy vegyük figyelembe a baba személyes igényeit. Nincs két teljesen egyforma bébi és amit az egyik simán elfogyaszt ugyannyi idősen, a másik abszolút nem preferál. Haladj lassan, kis adagokban és figyelj a gyereked jelzéseire. Ha valamiben pedig nem vagy biztos, kérd ki szakember véleményét. Kiskanál Kommandó elég pró a témában, érdemes ránézned a facebookon.