29 éves vagyok és 16 éve dohányzom kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ez azt jelenti, hogy eddigi életem több, mint a felében cigiztem. Úgy érzem elég volt. A sokadik kudarcélményem után kitaláltam egy saját módszert, aminek a segítségével végleg leszoktam a cigiről.
A kezdetek
Attól függetlenül, hogy viszonylag korán kezdtem pöfékelni, nem lettem a 16 év alatt erős dohányos. Napi 10-12 szál ment a legaktívabb időszakaimban is, ami egy-egy buli alkalmával persze triplázódhatott is, főleg, ha ittunk rendesen. Nem volt soha semmilyen egészségügyi panaszom a cigi miatt, eltekintve némi torokkaparástól, de azzal mindig is tisztában voltam, hogy ha így folytatom, akkor a legrosszabbra számíthatok a jövőben.
Az évek alatt már sokszor próbáltam leszokni, de valahogy mindig visszaestem. A legutóbbi visszaszokásom óta pedig ráálltam a mentolos (pattintós) cigire, ami csak rontott a helyzeten. A sima cigi az utóbbi időben abszolút nem okozott semmiféle kielégülést, szívhattam akár 10 percenként is, nem “hatott”. A mentolos viszont annál inkább.
Visszagondolva úgy érzem sokkal jobban függtem a pattintós mentolostól, mint előtte tizenévig a normáltól. Pedig nikotin-nikon, gondolná az ember, de mégsem. Régebben olvastam egy cikket arról, hogy a mentol és a nikotin együttes alkalmazása közvetlenül hatással van az idegrendszerre és ezáltal egy sokkal erősebb függőséget alakít ki az embernél. Talán tényleg van benne valami…
Mi működhet nálam?
Miért nem sikerült a számtalan próbálkozásom ellenére letteni a cigit? Egy ideje foglalkoztat ez a kérdés, talán sokkal jobban, mint maga leszokás: Mi működhet nálam? Az utóbbi hetekben-hónapokban sokat teszteltem magamon, jegyzeteltem és rájöttem hogyan tudom magam leszoktatni a cigiről és kifejlesztettem egy saját módszert. Az eddig megszerzett tapasztalatim alapján létrehoztam azt a folyamatot, aminek a segítségével leszoktam a dohányzásról.
Már az elején leszögezném: Nem szeretnék senkit meggyőzni arról, hogy ez a helyes út, sőt, valószínűleg neked is meg kell találnod a saját módszered, ami nálad működik 100%-ban. Mindannyian mások vagyunk, máshogy hat ránk a világ és máshogy reagálunk mi is. Valakinek elég egy cigisdobozon lévő ocsmány fotó, másnak pedig 30 éve nem használ semmi.
Azért írom le a saját történetemet, mert talán te is tudsz majd belőle erőt meríteni és megihlet majd ez a poszt arra, hogy megtaláld a saját útad a leszokáshoz. Ha pedig az én módszerem segít hozzá közvetlenül ahhoz, hogy letedd a cigit, akkor már megérte leírnom a saját sztorimat. Ami a legfontosabb: A módszer lényege, hogy Te döntesz, amit én adok, az egy mankó, hogy könnyebb legyen. Kezdjük tehát az elejéről:
21 nap alatt leszokom a cigiről!
A tervem az volt, hogy 21 nap alatt végleg megszabadulok a cigitől és miután ez megtörtént megírom egy poszt formájában az egészet töviről hegyire. Esetemben része a metódusnak az, hogy belepusholtam magam a helyzetbe azzal, hogy elterveztem, hogy cikket írok a leszokásomról akkor, amikor még javában cigiztem. Nekem ez volt az első lépés, de ha éppenséggel nem vagy blogger, akkor nyugodtan hagyd ki és ugorj a módszer 1. pontjra.
Miért pont 21 nap? Egy kutatás szerint az embernek 21 napra van szüksége, hogy kialakítson egy teljesen új szokást. Tehát például egy költözés után 21 nap kell ahhoz, hogy otthonérezd magad az új lakásban. Elméletben tehát tökéletes intervallum ahhoz, hogy kitűzzem és véghezvigyem a célom.
Biztosan le akarom tenni a cigit?
Az első és legfontosabb dolog: Biztosan kell tudnod, hogy le akarsz szokni. Ez egy eldöntendő kérdés és ha a válaszod “nem“, vagy “le kéne“, vagy “majd egyszer“, akkor felesleges tovább olvasnod, most NEM fogsz leszokni. Nincsen csodaszer, nincs semmilyen bogyó, hangoskönyv, tapasz, vagy blogposzt, ami képes lenne téged leszoktatni, amíg TE magad nem döntöttél.
Abban az esetben, ha konkrét az elhatározásod és egyértelmű IGEN a válasz az alcímben feltett kérdésre, akkor mehetünk tovább, de valamit tudnod kell: Amint kimondod magadban az IGEN-t, onnantól nincs több cigi. Igen, akár már ennek a posztnak az elolvasása közben elkezdjük. Ha pedig hezitálsz, akkor – bár egész nyugodtan olvass tovább – még nem készültél fel. Semmi gond, a nulladik lépést már megtetted azzal, hogy idejöttél és érdeklődtél.
A jutalomfalat
Szerintem alapvetően 2 dolog van, ami miatt cigit szívunk. Oké, vonatkoztassunk el attól, hogy rászoktunk, ez most ebben a formában abszolút nem érdekes. Szóval melyek azok az élethelyzetek, érzelmi állapotok, ami miatt cigizünk?
- A jutalom
- A szokásaink
Kezdjük az első ponttal. Számomra a cigi nagyon sokszor, mint jutalomfalatka jelent meg a mindennapokban.
A napközben végzett feladatok, munkák megszakítása közbeni szünetben tökéletes alkalom elszívni egy cigit. Kicsit kiszellőztetni a fejünket, rápihenni a következő feladatra. A pár perces szusszanás közben pedig igazi jutalomfalatként funkcionál, megnyutat, segít átlendülni a hosszú napon. Mármint ezt gondolná az ember, pedig abszolút nem egy füstölgő, büdös, papírrúdnak az érdeme ez. A saját agyunk játszik csak velünk.
Ebéd utáni jutalomfalat? Nem, nem a desszert. Egy dohányosnak a ciginél jobb dolog nincs is egy kiadós zabálás után.
Biztosan te is fel tudnál sorolni számtalan élethelyzetet, amikor a cigit jutalomként éled meg. Ez két részből tevődik össze szerintem. Az első, ami a legfontosabb részét képezi a jutalmi szimbólum kialakításában az a nikotin. Nem egész 7 másodperc alatt szívódik fel, jut el az agyba és a receptorokhoz. Ennyi idő kell az első slukk után, hogy megérezd a boldogságot, hozzájuss a szerhez.
Ha ez még nem lenne elég, tudatalatt összekötjük a cigizést különböző élethelyzetekkel és a nikotin segítségével kialakítjuk a szokásokat. Pont, mint Pavlov esetében, csak itt a csengő a különféle helyzetek az étel a cigi, mi pedig saját magunk Pavlovjai vagyunk.
Rossz szokásaink
A nikon segítségével a cigi tehát jutalomfalatként segít kialakítani a rossz szokásainkat. Tipikus a reggeli cigi-kávé kombó. A legtöbb dohányos rémálma, hogy enélkül induljon a reggel. Elképzelhetetlen. Aztán ott vannak az éjszakai italozások: Hogyan lehet alkoholt inni cigi nélkül?
Akik a melóban a szünetkeben mennek rágyújtani, ha csak belegondolnak abba, hogy le kell tenni a cigit megborzonganak és el nem tudnak képzelni egy munkanapot a cigiszünet nélkül.
Sorolhatnám a példákat még hosszasan, hiszen mindenki a saját életkörülményeitől függően más és más rossz szokásokat alakít ki magának. A legfontosabb az, hogy ezeket a szokásokat mi hoztuk létre, ezért meg is tudjuk szüntetni azokat. A legjobb az egészben, hogy nem kell lemondani magáról a tevékenységről, csak éppen a jutalomfalatot kell kivenni és kicserélni valami másra.
Az életérzés
Hogyan alakulnak ki (rossz) szokásaink? Én úgy látom, hogy ez egészen átlátható folyamat, ha kicsit átgondolja az ember. Először is tehát kezdtük a jutalommal, amit összekötöttünk egy rendszeresen megélt élethelyzettel. Ez már önmagában is kialakíthatja a szokást, de rájöttem még egy nagyon fontos tényezőre: Az életérzés.
Az megvan ugye, hogy az igazán nagy cégek a reklámjaikban nem a terméket adják el, hanem az életérzést, amit azzal párosítanak. Ha Te is ezt használod, akkor majd boldog férfias, menő, fiatal, szép, stb. leszel. A reklámszpotokban sem csupán a terméket látod egy fehér asztalon, hanem olyan embereket, mutatnak be olyan élethelyzetekben, akik helyébe bele tudod képzelni magad és tudsz velük azonosulni. A végén pedig a főszereplő éppen azt a cuccot használja, amit Te is fogsz, ha olyan akarsz lenni, mint, Ő. Egy életérzést adnak el neked. Hogy jön ide a cigi?
Úgy, hogy a különböző kellemes “életérzéseidet” a dohányzással kötöd össze, így kialakítva a tökéletes szokásokat. Konkrét saját példám:
Számomra az egyik ilyen életérzés, amit nem tudtam volna soha elképzelni cigi nélkül, azok a csillagfényes, Duna-parti, szalonnázgatós, filozofálós éjszakák a haverokkal. Pedig, ha így utólag belegondolok, semmi értelme az egésznek. Cigi nélkül is ugyanolyan jól kellene érezni magam. Hiszen elvileg semmit nem ad hozzá a flesshez, de mégis, volt pár nagy beszélgetés, ami közbe cigiztem és a következő alkalmakkor, már instant rágyújtottam, amikor komolyabb témába kezdtünk.
Tudatalatt ugye, szerettem volna olyan jól érezni magam, olyan okosakat mondani és annyira ráflesselni a pillanatra, mint az előzőleg. Én ezt az érzést kötöttem össze a cigivel, de ismerek olyat, aki ilyenkor érzi magát menőnek, mások meg bátrabbak, férfiasabbak, vagy épp nyugodtabbak lesznek tőle.
A lényeg tehát összefoglalva: A nikotin segít jutalomfalat létrehozásában, ezzel pedig a rendszeresen megélt, kellemes élethelyzetekben, gyakorian alkalmazva kialakítjuk a tökéletes szokásainkat. Létrehozunk magunkban ehhez kapcsolódó pozitív életérzéseket, amelyek méginkább megerősítik ezeket a rossz szokásokat.
Összetett folyamat ez, amelyet teljes egészében mi hozunk létre magunknak, majd pedig szenvedünk attól, hogy nem tudunk kiszabadulni belőle.
Az én módszerem
Persze most mondhatod magadban: Dehát az egésznek az alapja az akarat, ezt tudtuk eddig is: El kell dönteni, hogy IGEN, ennyi volt, vége, leszokom. Igen, így van, valakinek elég csupán ennyi. Eldönti és leteszi a cigit X év után, élete végéig. Hatalmas respekt ezeknek az embereknek, de nekem ez még így ebben a formában nem jött össze. Számomra kevés volt az, hogy kijelentettem, hogy többet nem cigizek. Mindig visszaestem és megmagyaráztam, hogy én bizony nem fogom kínozni magam, cigiznem kell és fogok is.
Azóta rájöttem, hogy számomra nem elég az, hogy eldöntöm, hogy nem cigizek. Nekem szükségem van arra, hogy tudjam MIÉRT is teszem ezt. Azután pedig, hogy gyenge pillanataimban se essek vissza, kell az is, hogy azokat a megszokott szituációkat, amikor a cigi van a főszerepben teljesen átalakítsam. Ehhez viszont meg kellett fejtenem magamban, hogy mik ezek és hogyan is alakultak ki. Miután megértettem hogyan kötődök érzelmileg a dohányzáshoz, már sokkal egyszerűbb volt megoldani a dolgot és kitalálni hogyan segítsem magam a leszokás felé.
Mi az én motivációm?
Megvan tehát az akaratom hozzá, oké. Eldöntöttem, hogy többet nem cigizek. A cél, hogy jó szokásokat alakítsak ki. Először viszont tisztázni kell magamban a miértemet. Miért akarok leszokni a dohányzásról?
Azért fontos, hogy megtaláld az őszinte és pontos motivációidat, mert ezek nem csak a nehéz időszakokon fognak átsegíteni, de a céljaid felé is elvisznek. Ha nincs pontosan megfogalmazott célod a dohányzás abbahagyásával, ha nincs motivációd, akkor az egész csak egy lufi lesz, amit az első erősebb sóvárgásod alkalmával ki is pukkasztasz szépen egy izzó csikkel.
Szóval miért is akarom letenni én a cigit? Miután feltettem magamnak ezt a kérdést, elkezdtem sorolni, hogy milyen negatív hatásai vannak magamra és a közvetlen környezetemre. A legfőbb dolog, ami előhozta bennem az egészet az az, hogy megszületett Brúnó és egyszerűen nem akarok cigizni mellette.
Sokszor volt olyan, hogy toltam a babakocsit és átadtam Nikolnak, majd rágyújtottam mellettük. Itthon mindig rakosgattam ki-be a kicsi ruháit a szárítóról, mert nem akartam összefüstölni. Minden cigi után kezet kellett mosnom, mielőtt hozzáértem volna.
Sőt, minden alkalommal szájvízzel öblögettem, hogy ne azt szokja meg, hogy apa büdös. Sorolhatnám még… A lényeg, hogy ez mind olyan dolog, ami nagyon körülményessé tette az életem, mivel én abszolút nem akartam, hogy a gyerek bármit is érezzen abból, hogy az apja bagózik. Nyilván a bőrőmön, a számon, a ruháimon így is érezte.
A fiam születése utáni legfontosabb gondolat a leszokással kapcsolatban viszont az volt, hogy nem akarom megrövidíteni az életem. Nem akarok 5-10-20 évvel kevesebb időt a gyermekemmel eltölteni egy büdös, füstölgő méreg miatt, amivel kinyírom saját magam. Ez az én legfőbb miértem, a legerősebb motivációm. Miután megtaláltam, hogy mi az ami hajt a leszokásban, elkezdtem összegyűjteni a többi érvemet is és felírtam azokat sorban.
Rájöttem, hogy a legjobban úgy tudom magam motiválni, ha nem a negatív dolgokra öszpontosítok, hanem pozitív megerősítéseket gyűjtök. Tehát megfordítottam a miértjeimet így azokat leírva a pozitív dolgokat erősítem meg. A rossz dolgok helyett, a jó motivációk fognak belevésődni a tudatalattimba és ezek fognak átsegíteni a nehéz helyzeteken. Úgy, mint:
- Brúnóval akarok több időt tölteni (nem akarok X évvel kevesebb időt lenni a gyerekemmel)
- Tovább akarok élni (nem akarok korán meghalni)
- Egészéges akarok lenni (nem akarok megbetegedni)
- Fehér fogakat akarok (nem akarok sárga fogakat)
- Szabad akarok lenni (nem akarok a cigi rabja lenni)
Jó szokások kialakítása
Miután tudatosítottam magamban, hogy miért is akarom letenni a cigit és felírtam mi motivál ebben, a következő feladat a jó szokások kialakítása volt. Pár bekezdéssel ezelőtt részleteztem azt, hogy a rossz szokásaimat hogyan alakítottam ki, ebből kiindulva pedig már sokkal egyszerűbb ezeket átalakítani jó szokássá.
Nagyon egyszerű a dolog: Ki kell venni belőlük a rosszat, a cigit. Mivel ezekben a helyzetekben a cigi, mint jutalom szerepel, egyszerűen arra gondoltam, hogy kitalálok új, jobb jutalomfalatkákat azokhoz a szokásokhoz, amiket szeretnék megtartani.
Reggeli kávé-cigi helyett
Az első probléma már reggelivel elkezdődött: Kaja után, de sokszor már az első étkezés előtt csináltam egy kávét és kimentem az erkélyre cigizni. Eközben a telefonom megnéztem az emailjeim, az előző napi bevételeimet, az aznapi teendőimet és még pont annyi maradt a cigiből, hogy játsszak egyet a kedvenc telefonos játékommal is.
Nem volt olyan nap, ami nem így indult volna. Ha valahova reggel korábban kellett menni és tudtam, hogy kapkodás lesz, akkor inkább felkeltem fél órával előbb, hogy a reggeli rutinom meglegyen. Hogy néz ki ez most?
Reggel felkelek, megcsinálom a kávémat, de az eddigi édesítős, kesernyésebb kávé helyett, most cukorral és sok tejjel készítem el. A cigit kihagyom és nem megyek az erkélyre, hanem leülök az asztalomhoz és a laptopon végzem el azokat a teendőket, amiket azelőtt a mobilon csináltam. Plusz általában megnézem egy-egy kedvenc vloggerem aznapi videóját, így jó hangulatban és motiváltan indul a reggel. Cigi ment, cukros jutalom kávé jött.
Meglepően hamar, pár nap után kialakult az új reggeli rutinom és abszolút nem hiányzik belőle a cigi. Plusz jó, hogy nem kell ki-be rakosgatni a kiteregett ruhákat, nem vagyok már korán reggel büdös, nem kell kezet és szájat mosni, ha reggel büfiztetem Brúnót.
Meló közötti szünetekben
A következő necces szitu a meló közbeni kis szünetek voltak. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy otthonról dolgozom és nincsen főnököm, viszont szerencsétlen helyzet a cigi szempontjából, mert elég sok szünetet tartottam. A leszokás első napjaiban megfeledkeztem magamról teljesen és abszolút nem álltam fel a géptől órákon át. A nap végén aztán éreztem, hogy sokkal jobban lefáradok, mint előtte, ezért tudtam, hogy be kell iktatni kisebb megszakításokat. Oké, de mit csináljak közben?
Valami olyan kellett, ami boldogságot okoz, hogy könnyebben kialakuljon a szokás. Sokszor kijárok a konyhába és cigi helyett csípek valami finomságot. Ezután pedig átmegyek a másik szobába Brúnóhoz és ha fent van éppen, akkor felveszem, megpuszilgatom, ha alszik, akkor pedig csak bámulom és olvadozok tőle.
Oké, nyilván mindenkinek mások a munkahelyi körülményei, de simán megcsinálhatod, hogy a szünetekben megeszel egy nápolyit, csinálsz magadnak egy gyengébb kávét, vagy beszélgetsz egy jót a haveroddal. Teljesen mindegy mi az, csak szeresd és élvezd. Így könnyen elfelejted, hogy előtte cigivel csináltad ugyanazt a tevékenységet és hamarabb ki fog alakulni az új szokás.
Azóta már tök automatikusan tartok szüneteket és már meg sem tudom mondani miket csinálok közben. Nem érzem, hogy pótolni kellene valamivel a cigit, sőt kezd olyan lenni, mintha sosem lett volna az életemben.
Na, frankó, leteszem a cigit, rászokok a cukorra és akkora leszek, mint a ház. Egyrészt, még mindig sokkal jobban járnál, ha meghíznál kicsit, minthogy továbbra is bagózz. Másrészt pedig nem kell édességet enned minden szál helyett. Helyettesítsd be magadnak bármivel, ami jól esik.
A környezet visszahúz?
Az előző két példa mintájára tehát elkezdtem átrendezni a napjaimat és meglepően sikeresen alakult át az életem. Itthon és a közvetlen környezetemben kiküszöböltem a nehézségeket, azáltal, hogy kialakítottam az új, cigimentes szokásaimat. Viszont egy valamit nem tudtam irányítani, az pedig a környezetem, méghozzá az a része, amelyik a dohányos családtagokból, barátokból, ismerősökből áll. Mit tehetek, hiszen nem mondhatom meg mindenkinek, hogy legyenek jófejek és ne cigizzenek mellettem… Van megoldás!
Arra gondoltam, hogy a saját hozzáállásomat kell megváltoztatni velük szemben. Ha nem sóvárgó szemekkel nézném, ahogy Ők cigiznek, akkor nem lenne semmi gond. El kellett tehát érnem azt, hogy a cigire ne úgy tekintsek, mint valami, amit megvonva magamtól szenvedek. Közömbös nem tudok lenni 16 év után egyik napról a másikra, ezért csak egy dolog maradt: Tudatosítanom kell magamban, hogy a cigi rossz.
Az egész úgy kezdődött, hogy egyik nap jó hipochonder módjára rákerestem a gégerákra, mivel kapart a torkom minden cigi után és a nyelés is furcsán ment aznap. Mondanom sem kell, hogy elég durva képeket találtam. Eddig azt hittem, hogy a cigisdobozokon lévő ocsmány képeknek semmi értelme nincs, azóta rájöttem:
Beleégett a retinámba a legtöbb kép, hiszen minden nap többször is szembejött velem. Ugyanúgy, mint a google képkeresési találatai, ezek a képek is megerősítették a tudatot, hogyha cigizek velem is ez fog történni. Az életérzés ugye…
Persze nem hittem el igazán, amikor szívtam, de akkor is, mélyen belül igenis dolgozott bennem és segített. Erre alapozva mindig, amikor sétáltam az utcán és szembe jött valaki cigivel a szájában, csak arra gondoltam (és most is), hogy de jó, hogy én már nem szívom a torkomba azt a mérget. Mennyire jó nekem, hogy le tudtam tenni a cigit, hogy végre szabad vagyok és nem kell letüdőznöm azt a büdös füstöt.
És nem csak magamban mondogatom és közben meg majd meghalok egy slukkért, hanem tényleg így is gondolom. Önmagában ez így nem működne, de az egész leszokási folyamatom lépései egymásra épültek és segítettek végleg megváltoztatni a cigihez való viszonyom.
Viszlát sóvárgás!
Miután megvolt a saját miértem, a motivációim és nem voltak olyan helyzetek, amikor hiányzott volna a cigi, a sóvárgás szinte nullára redukálódott. Ellentétben az előző próbálkozásommal, amikor szimplán az akaraterőmre és egy fogadalomra hagyatkoztam és minden egyes percben az járt a fejemben, hogy de jó lenne elszívni egy cigit.
( Tapasztalatból mondom viszont, hogy ha az első hónapban nem fogyasztasz alkoholt, akkor sokkal könnyebb lesz a 21 nap alatt is és később sem fogod annyira kívánni, amikor italozni fogsz. ) Az új módszerrel elképesztő eredmények jöttek. A sóvárgás nem hogy nem volt erős, a 2. nap csak este jutott eszembe, hogy, én eddig egyáltalán cigiztem. Egy idő után meg nem is számoltam a napokat és most ott tartok, hogy 25 napja nem gyújtottam rá.
Az utolsó mentsvár
Amikor úgy éreztem, hogy felkészültem, fejben és papíron is megvolt az egész folyamat, eszembe jutott, hogy elég sokszor volt régebben annyira erős sóvárgásom, hogy nem segített volna semmilyen előre felírt motivációs szösszenet. Kitaláltam azt, hogy üzenek a jövőbeli énemnek: Írtam magamnak a telefonomba egy rövid figyelmeztetőt, hogy miért is lesz jó, ha nem fogok rágyújtani.
Egy utolsó mentsvárként szolgál ez, amikor már éppen elveszítenéd az önuralmad és beugranál az első útmenti dohányba, csak vedd elő a kis papírkádat (esetemben telefonom ) és hallgas a múltbeli éned segítő tanácsára.
Nekem ez többször is segített, még olyan helyzetekben is, amikor a józanságtól igencsak messze voltam. Más véleménye tuti hidegen hagyna alapból is, nemhogy egy olyan illuminált állapotban, amikor éjszakába nyúlóan sörözünk a barátokkal. A kis jegyzetem pedig kihúzott a gödörből és sikeresen átvészeltem az éjszakát, másnap pedig büszkén emlékeztem vissza hősies harcomra, amiből győztesként kerültem ki.
Milyen üzenetet írtam fel magamnak? Valami olyasmit, hogy: Tudom, hogy minden vágyad lenne elszívni, de ne csináld. Ha most megállod, akkor nyertél. Holnap már nem fogod ennyire kívánni és büszke leszel magadra, hogy megálltad. Hajrá!
Nekem ez működött, de nyilván mindenki magára tud a legjobban hatással lenni. Ezért is kell Neked a saját szavaiddal, írásban üzenni a jövőbeli, gyenge pillanatában segítséget kérő énednek.
A segédlet, amit neked készítettem!
Ahogy azt már korábban említettem, a saját kis jegyzetemet továbbfejlesztve készítettem egy kis segédletet neked. Nagyon fontos, hogy szánj pár percet a kitöltésére, ha már eldöntötted, hogy kipróbálod a technikámat. Lemásolhatod magadnak kézzel, vagy innen akár ki is nyomtathatod, ami fontos, hogy olyan helyre tedd, ahol mindig kéznél van, pl.: Pénztárca, mobiltok, nadrágzseb, háttérkép stb.
Egész nyugodtan adj hozzá új dolgokat, egészítsd ki, formáld át, ha úgy tartja kedved. A legfontosabb, hogy használd, mert tényleg segít. Mégegyszer, mert nagyon fontos: Nem elég, ha fejben elmondod, hogy miket írnál be, valóban írd is le, hiszen ez a módszer lényege.
Megmutatom, hogy én miket írtam fel magamnak és mellé pedig beillesztem az üres mintát, amit letölthetsz és bátran használhatsz. Amikor elkezdtem én még a telefonom használtam jegyzeteléshez, de neked külön készítettem egy sablont, hogy még egyszerűbb és átláthatóbb legyen az egész.
Összegzés
Ahogyan azt az poszt elején is megírtam, ez nem csodaszer, nem fog működni, ha nem gondolod komolyan. Te vagy a főszerepben és Neked kell eldöntened, hogy leteszed a cigit. Az én módszerem csupán segít abban, hogy mélyebbre láthass magadban és mankót nyújt számodra a nehéz pillanatokban.
Tudnod kell, hogy a leírtak teljes egészében a saját tapasztalatimra épültek és nincsen ezirányú tudományos végzettségem. Nálam ez működött és pontosan azért született meg a poszt, hogy téged és másokat motiváljak arra, hogy megtegyétek az első lépést a leszokás felé vezető úton.
Lehet, hogy pont ez a poszt gondolkodtad el abban, hogy letedd a cigit, esetleg segít megtalálni a saját módszered. Abban az esetben pedig, ha konkrétan ezzel a technikával sikerül leszoknod, engem hatalmas büszkeség és öröm fog átjárni és már megérte létrehoznom ezt a blogot, mert valóban segítettem vele valakinek.
Itt a poszt alatt várom kommentben a véleményed, tapasztalataid a témával kapcsolatban. Ha pedig úgy döntesz, hogy leszoksz és kipróbálod ezt a módszert, kérlek mindenképp jelezz vissza akár itt, vagy emailben nekem, hogy hogy haladsz, mik a nehézségek, tapasztalatok, meg úgy egészében minden érdekel, ami ezzel kapcsolatos.