Site Overlay

Milyen nevet adjunk a gyereknek? – Mi így választottunk!

6 hónapig tartott mire végre kiegyeztünk egy olyan fiú névben, ami mindkettőnknek tetszik, azért, hogy aztán a szülés napján egy teljesen újat válasszunk. Most elmesélem a mi sztorinkat, plusz összegyűjtöttem minden olyan szempontot, ami alapján kiválasztottuk a (majdnem) tökéletes nevünket.

Várható olvasási idő: 12 perc.

Az első sokk akkor érkezett, amikor kiderült, hogy fiunk lesz, ugyanis előtte abszolút nem gondolkodtunk férfi neveken. Míg Nikolnak azért voltak ötletei én rohadt nehéz helyzetben voltam, mert egyszerűen minden feldobott névvel volt valami bajom. Vagy nagyon hülyén hangzott, vagy nem ment a Farkashoz, vagy valamelyik nem jófej ismerősöm ugrott be róla.

Arra gondoltam, hogy mennyire rossz már az, hogy úgy kell adnom nevet a gyerekemnek, hogy nem látom az arcát, nem tudom milyen ember. Sokkal jobb lenne, ha Ő dönthetné el, hogy neki mi tetszik. De sajnos ez nem így működik, ezért muszáj voltam erőt venni magamon.

Mi miatt érzünk egy-egy nevet szépnek?

Szerintem sokszor érzelmi döntést hozunk. Persze figyelembe veszünk egy csomó opciót, mint pl. mi a jelentése, hogy hangzik, van-e ilyen a családban, de azért mégiscsak legtöbbször valami kellemes emlék hatására választunk.

Egy régi ismerős, egy cuki mesehős, kedvenc filmünk főszereplője, gyerekkori olvasmányaink főhősei, vagy éppen az utca végében lakó pici lány az, aki később inspirálni fog minket. Elhatározzuk, hogy bizony ha nekem egyszer gyerekem lesz… A probléma ott jön, ha nem egyedül döntesz ezügyben, illetve ha a kedvenc sorozathősöd Esmeralda.

Közös döntés legyen

Ami számomra nagyon fontos volt, hogy mint minden döntés, amit meghozunk a családban ez is közös legyen. Nyilván vannak itthon szakterületek, amikor teljesen a másikra bízzuk a kérdést, de a gyerekekkel kapcsolatban szeretném, ha mindent közösen megbeszélnénk és egyenlő jogú szülők lennénk.

A névvel kapcsolatban itt annyi volt a lényeg, hogy bármikor feldobunk egy lehetőséget és a másiknak nem tetszik, akkor az bukó, amelyikre a másik rábólint, az mehet tovább abba a bizonyos kalapba. És itt kezdődtek a gondok:

Nekem konkrétan – és most nem túlzok – egy név sem tetszett, amit Nikol mondott. Ami még önmagában nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen nekem is vannak ötleteim – Gondoltam én. Aztán rájöttem, hogy számomra egyszerűen nem létezik jó név a 2017-es utónevek jegyzékében.

Mi illik a vezetéknevemhez?

Minden este olvasgattunk, ötletelgettünk, dobáltuk be a jobbnál jobb neveket, de egyszerűen nem volt olyan, ami mindkettőnknek tetszett volna. Egy csomó már ott elvérzett, hogy nem illett a Farkashoz.

Az F betűs nevek alapból kilőve: Nekem az nem tetszik, hogy: Farkas Flórián, vagy Farkas Ferenc. Leírva még oké, de kimondva, hát nem az igazi… Farkas Frodó?

Nyilván egyet sem ismerek, de mielőtt még a Flóriktól jön egy tucat anyázó email, dislike, negatív komment, fontos, hogy tudd:

A posztban nagyon sok konkrét példát fel fogok hozni olyan nevekre, amelyek valamilyen oknál nem nyerték el a tetszésemet. Kénytelen vagyok példálózni, hiszen ez a bejegyzés is csak egy lenne a tucat felszínes ratyi babaneves posztok között, ha csak kapargatnám a témát. Amennyiben téged így hívnak, kérlek ne vedd magadra. Egyszerűen mindenkinek más az ízlése, a negatív kritika nem rád irányul. ( Amennyiben Vulkánnak hívnak viszont kérlek írj egy mailt. )

Szóval az F betű nem pálya, nem gond, amúgy sem tetszett egy sem.

Mi a név eredete, jelentése?

Így visszagondolva ez azért nem annyira sokat vetett a latba, hiszen honnan tudod, hogy mit jelent egy név? Megnézed a neten maximum. Kinek jutna eszébe utánaolvasgatni a másik nevének? Nem sok embernek az tuti, de ha a suliba csak egy szorgos kis troll lesz, akkor már megvan a gond.

Persze, ha ilyen szinten belemegyünk szinte tuti, hogy minden névbe bele lehet kötni, de hát miért ne mentem volna bele, hiszen életem eddigi legmeghatározóbb eseménye előtt álltam, volt időm filózgatni.

Számomra fontos volt, hogy magyar eredetű név legyen. Nem akartam olyanokat, mint pl. Aladdin, Achillesz, Brájen, Dzsasztin, Lüszien, Maximilián, Ronaldó. És most csak random nevekre böktem az anyakönyvezhető nevek jegyzékében. (Tényleg) Lesz elég ezekből az osztályban úgy érzem… Bár a Ragnar elég menő, a Farkashoz nem nagyon illik.

Hogyan fogják majd becézni?

Túlgondoltam? Nem tudom, lehet. Persze a gyermeki találékonyság nem ismer határokat és simán járhat úgy, mint én, akinek a Farkas Lászlóból csak simán Pacal lett a beceneve. (Kösz tesó!)

Szóval a suliban bármiből ki tudnak hozni hagyon bántó neveket is, de nem akartam a fiam osztálytársai kezébe adni olyan ászokat, mint pl: (és megint csak bökni fogok párra vakon)

Alfonz – A szipus
Dzsúlió – Nebassz!
Hubertusz – Piás poénok?

Na itt a vége, még mielőtt az összes Fajsz és Gandalf (igen, ezt is lehet hivalatosan anyakönyveztetni) megsértődik, bár még bele sem jöttem igazán.

Szóval elég kreatívak a gyerekek, ne adjuk alájuk a lovat. Más kérdés, hogy majdnem minden névre tudnék valami nagyon vicceset, vagy bántót mondani kapásból, de fogjuk ezt az én mélysötét lelkivilágomra.

És a monogrammról még nem is beszéltünk. Őszintén szólva én eddig erre nem is gondoltam…

Nézzük csak: Farkas Brúnó – F.B. Oh nincs semmi gond, a Facebook egyelőre menő. Na, de mi van akkor, ha a Te gyereked egészen véletlenül:

Yegenyei Olga Laura Orsolya – Y.O.L.O

vagy esetleg

Ostorházi Margit Gizella – O.M.G.

Tudnánk még mondani száz ilyet, ugye? És te sem szeretnéd, ha a tornazsákján, szekrényén, vagy éppen az első faliújságra kitett rajzán valami olyan monogram szerepelne, amivel a többiek mindig viccelnek?

Én erre egyáltalán nem gondoltam Brúnó születése előtt és valószínűleg sokan vannak ezzel így, ami olyan hatalmas hiba, de ha van rá lehetőséged azért csak írd fel a teljes nevet és a monogrammot egy papírra magadnak és elemzgesd kicsit.

Egyedi, vagy tucatnév? Régi, vagy új?

Szerintem sem a tucat, sem a túlságosan egyedi nem jó. Tudom tudom, nem vagyok egyszerű eset… De gondolj bele:

Ha túl egyedi a név, az tuti felhívja magára a figyelmet már az oviban. Oké, manapság mi számít TÚL egyedinek? Mit szólnál mondjuk egy Vulkánhoz? Esetleg egy Január? Viátor jobban hangzik? Ugye Te sem szeretnéd, hogy a gyereked legyen az egyetlen Volfram a suliban?

Mi a helyzet a retró nevekkel? László, József, Ferenc, István, Péter, Tibor, Gyula? Nekem egyáltalán nincs bajom velük, hiszen a családban mindegyikre tudok egy példát mondani és abszolút pozitív érzelmeket csatolok hozzájuk, viszont mégsem adnám a fiamnak soha. Miért?

Már az én generációmban is kezdtek kikopni a nagyon régies hangzású nevek, mint János, István, Béla, Gizella, Erzsébet, vagy Mária, de még simán okés volt a Józsi, Peti, vagy Gyuszi. Manapság viszont már ezek tűnnek ki a sok újhullámos között. (Ennek ellenére az ősi és a történelmi nevek pedig egyre felkapottabbak.)

Nem, nem csak azt nézem, hogy mi számít divatosnak, de annyi lehetőség van, nem kell még egy Lacika a családba, vagy egy Farkas Pistike az osztályba.

A legújabb nevek pedig szinte mind valamelyik amerikai név magyarosított verziói, vagy filmekből, sorozatokból átvett, esetleg régi nevek felújított változatai. Én nem szerettem volna egyik szappanopera hőséről sem elnevezni a fiam.

Aztán ott vannak a tucat nevek. Minden évben kijön egy lista a TOP 100 legfelkapottabb nevekkel. 2016-ban pl. így nézett ki a TOP 10:

1. Bence
2. Máté
3. Levente
4. Dominik
5. Marcell
6. Dávid
7. Ádám
8. Noel
9. Dániel
10. Milán

Nincs azzal sem semmi gond, ha Te már régen eldöntötted, hogy a Te fiad Bence, vagy éppen Máté lesz. Abszolút rendben van, viszont részemről szerettem volna egy kicsit mást, mint az átlag és olyat, ami még egyáltalán nincs a családban.

Végre eldöntöttük!

Végül sok hónapnyi agyalás után megszületett a név, ami mindkettőnknek tetszett… Valemennyire. Inkább úgy mondanám, hogy nem tudtam jobbat:

Nimród.

Illik a Farkashoz, nincs ilyen a családban, nem idézi a 70-80-as éveket, nem is annyira kirívó a mai nevek között. Jó a monogrammja, szépen cseng, férfias, mégis lehet becézni (Nimi) és megvan a magyar eredet is. Szinte tökéletes. Szinte…

Amikor bárki megkérdezte mi lesz a neve, végre nem csak hebegtünk, hanem rávágtuk: Nimród. Néha egy félmosoly, máskor meg egy fintor követte a választ. Viszonylag megosztó volt még a családban is. Aztán egy idő után mindenki megbarátkozott vele és elkezdék Őt így hívni. Talán ez volt a legnagyobb baj…

Így idegenedtem el a Nimród névtől

Szóval egyre többet hallottam ismerősöktől, családtól, hogy így Nimródka, úgy Nimri, hogy van a kicsi Nimi, Nimike, Nikolnak kettő helyett is kell enni, mert ott van a Nimród baba is bla bla… Megvan ugye?

Egy idő után már herótom volt attól, hogy valaki meglátott minket sétálgatni, Nikol pockajára pillantott és Nimródka felől érdeklődött.

Kezdtem egyrészt megutálni a nevet, másrészt meg azt éreztem, hogy most már muszáj lesz így hívnunk őt bárhogy is lesz, mert szinte elvárja tőlünk a világ. Pedig ekkor még csak barátkoztam ezzel a névvel. Akkor döntöttem el, hogy a következő gyerekemnél biztosan nem fogja tudni senki születése előtt, hogy hogy fogják hívni.

Utólag belegondolva talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a legutolsó pillanatban meggondoltuk magunkat és megleptünk mindenkit…

Milyen szép név a Brúnó…

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy reggel elindultunk a kórházba, hogy megindítsák a szülést. Ez egy jó 40 percnyi út volt itthonról, ami tökéletes időintervallum arra, ha rá akarsz beszélni a párodra valami eszement örültséget.

Nikol úgy kezdte, hogy tegnap beszélgetett a barátnőivel és milyen jó név már az, hogy Brúnó.

– Mhm, az. – Válaszoltam bőszavúan sejtve, hogy ez nem egy szimpla kijelentés, ami felett csak úgy át fogunk siklani és tovább beszélgetünk az időjárásról.

– És milyen jól illik a Farkashoz… – Jegyezte meg pár pillanattal később, majd kereste a szemkontaktust, hogy egy sunyi pillantással felmérje mennyire ugrasztotta ki a nyulat a bokorból. Hát eléggé…

– Megbeszéltük, hogy Nimród lesz, légyszi ne találgass.

Hallgatott és hagyta, hogy elkanyarodjak a témától. Azt gondoltam, hogy ez talán mégiscsak csak egy kósza gondolat volt és annyiban is hagyja miután érzékelte, hogy nagyon nem tetszik a felvetés.

Így is történt, egészen 10 percig, amikor is úgy látta, hogy lenyugodtak a kedélyek, beszéltünk olyanról, ami számomra érdekes és huncut módon visszatért a nevekhez.

– Amúgy neked nem tetszik? A Brúnó… Szerintem olyan jó név. És neked sem jut róla eszedbe senki, nincs ilyen ismerősünk. Hm?

Nagyon szolidan, visszafogottan, szinte mesterien táncolt azon a bizonyos nagyon vékony kötélen és úgy adagolta az érveket, úgy alakította a beszélgetést, hogy egyáltalán nem éreztem eröltetettnek. (Innen üdvözlök minden női olvasót…) Láttam rajta, hogy Ő nagyon szeretné, ha a Nimródot ejtenénk és Brúnó lenne. Szinte minden vágya ez volt akkor.

Végül nem mentem bele, a témát lezártam, Ő nyugtázta és elfogadta. Nem erőszakoskodott, nem sértődött meg, megértette. (Bakker mekkora játékos!)

Megszületett Nimr… khm.. Brúnó!

Amikor már biztos volt, hogy aznap szülni fog, be kellett diktálni a neveket a nővérnek és rám írt viberen a szobából, hogy akkor mi legyen, itt az idő, diktálja a fiú nevünket.

– Akkor Nimród legyen?

Nem gondolkodtam, rávágtam:

– Legyen Brúnó!

Virtuális sokkot láttam a kijelzőn különféle emojikba tekerve.

– Miért, hogyhogy, de tuti??

– Aha, tuti, diktálhatod.

Hát így történt, hogy pár óra leforgása alatt a sok hét alatt kigondolt és lefixált nevet megváltoztattuk. Vicces volt, amikor a telefonba mindenki gratulált a kis Nimródhoz. Sőt volt olyan az első pár napban, amikor valaki megkérdezte, hogy:

-És mi lett a neve?

-Nimr… őőő… khm Brúnó. – Makogtam kínosan.

A döntésem okai

Miért döntöttem végül egy olyan név mellett, amit aznap hallottam először Nikol szájából? Amiről soha előtte egy szót sem ejtettünk és abszolút nem volt még a lehetőségek között sem? Egyszerű:

Nyilván közrejátszott az is, amit előzőleg említettem, hogy az amúgy sem tökéletes Nimródot már az agyamra menesztették a kedves ismerősök és hozzátartozók, de a legfőbb oka nem ez volt.

Amióta az autóban előhozta a témát, láttam rajta, hogy nagyon szeretné. Láttam, ahogy felcsillantak a szemei, amikor kimondta a Brúnó nevet. Én akkor ott rájöttem, hogy számomra teljesen mindegy hogy fogják hívni a kisfiamat. Akármi is lesz a neve én ugyanúgy fogom Őt imádni, akár Nimród, akár Brúnó, nem számít. Ha pedig Nikolnak ez a szíve vágya, akkor én megadom neki ezt az örömöt.

Utólag visszagondolva egy jó döntés volt és hiszem, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Ennek így kellett lennie és talán majd idővel a sors is visszaigazol minket. Remélem hasznos volt számodra a bejegyzés és ha még a név adás előtt álltok tudtam segíteni pár tippel.

Vélemény, hozzászólás?