Egészen kicsi kora óta, heti rendszerességgel megesik nálunk, hogy én maradok egyedül itthon Bundival pár órára, egy délelőtt, vagy délután, amikor Nikolnak valami elintéznivalója van. Számomra ez egyáltalán nem teher sőt, általában én üldözöm el, hogy menjen nyugodtan, jól megleszünk mi itthon. Mi fér bele ebbe a pár órába? Mire kell figyelni? Mit eszik, iszik? Mikor alszik? Egyáltalán mit csinálunk mi kettesben itthon a 8 hónapos fiammal?
A terv az, hogy más apákat is bátorítsak arra, hogy nem kell a nagyszülőkre pattintani azonnal a babát, ha egyedüli felügyeletként maradunk. Ha van rá lehetőséged, hogy Te maradj otthon a gyerekkel, akkor használd ki, mert igazán minőségi időt tudtok így együtt eltölteni. Ezt a posztot pontosan azért írom, hogy azok az apák, akik tartanak ettől, kicsit jobban átlássák, hogy milyen is az, ha magunkra maradunk a gyermekkel. A saját példámat fogom leírni, de persze minden gyerek más, ezért simán lehet, hogy nálatok egész más dolgok merülnek fel, a lényeg azonban nem változik: A felelősség egyedül a tiéd és a nap nem csupán játékból áll.
Várható olvasási idő: 12 perc
Szóval Nikol már készülődik, a smink utolsó vonásai is felkerülnek, beugrik még egy puszira hozzánk, a következő pillanatban pedig már csapódik is az ajtó, ketten maradunk. Tanácsokkal már nem lát el, nem szükséges. Tiszában vagyok a teendőkkel, amelyeknek hamarosan neki is látok. Mivel én legtöbbször itthonról dolgozom, úgy szoktunk időzíteni, hogy a napközbeni egyik altatás előtt megy el itthonról, így elviekben miközben Bundi alszik én is tudok haladni a dolgaimmal. Az első lépés nálam tehát az altatás, illetve az ezt megelőző etetés…
Etetés
Az első pár hónapban annyiban volt egyszerűbb a dolog, hogy 100%-ban anyatejes volt, így mielőtt Nikol elindult rácuppantotta cicire és bumm, ki is dőlt. Másrészt viszont 2 óránál tovább nem lehetett nélkülözni őt. Most, hogy már javában zajlik a hozzátáplálás, egy kicsit lazább a dolog, a legjobb része pedig, hogy végre én is etethetem.
Mit eszik egy 8 hónapos baba?
Szóval általában már jó előre elkészítem a napi ételeit, ami jelenleg napközben 2 hozzátáplálós kaját jelent. Nálunk marha menő most a sütőtök-répa, vagy sütőtök-alma kombó. Elkészítése sem túl bonyolult, mutatom röviden:
Sütőtök megmos, kimagoz, darabol. Sütőbe be kb. 1,5 óra, de legjobb, ha teszteled, hogy elég puha-e. Ha kész és kihűlt, héj lehúz és egy kanállal leszeded a tökhúst. Egy tálban ezt kevés babavízzel botmixerrel pépesíted, kész. Ha alma-répa kombinációt is akarsz, akkor ugyanez a folyamat, csak sütés helyett főzés, vagy párolás. A jövőben egyébként tervben van recept videók készítése, már ha egy kicsit bonyolultabb ételek is terítéken lesznek, meg persze ha van rá igény részetekről.
Abban az esetben, ha tápszert kap napközben, akkor babavizet forralok, lehűtöm, majd a doboz oldalán lévő utasítások alapján a mérőkanállal kimérem a megfelelő mennyiségű port és rázom, nem keverem.
Fontos: Mindig kóstold meg a tápszert mielőtt elkészíted. Én eddig kétszer futottam bele romlottba és szerencsére időben kiszűrtem.
Az étel elkészült, de fontos tudnod, hogy amikor már nem kizárólag anyatejes a baba, szüksége van folyadékra is. Ezért én az etetések előtt, közben és utána is itatom Bundit. Nem, nem csak az anyja tudja mikor szomjas. Simán csak odanyomod a cumisüveget a szájához és ha nem kéri, akkor nem szomjas. Ezt próbálgasd kb. óránként, előbb-utóbb elfogadja.
Mit iszik a baba?
Vizet, vagy valamilyen baba teát. Mármint más gyerekek, mert Brúnó csak azt issza meg, ami édes. Próbáltunk már mindent, de egyszerűen fejeket vág, kiköpi, eltolja magától a vizet, ami nincs ízesítve. Tiszta apja… Szóval a legjobb, amit most tehetünk, hogy valamilyen gyümölcslevet higítunk vízzel, illetve ha így se kéri, kevés cukorral felütöm neki. A szobameleg folyadékot sem fogadja el, ezért kb. cicihőmérsékletűre melegítem. Ne félj, nem forrázod le őt, csak mielőtt a szájába nyomod teszteld le magadon. Nem feltétlen kell cumiznod az üvegből, elég ha a csuklód alsó részére löttyintesz belőle, ha nem érzed melegnek, akkor mehet.
Oké oké, kész a kaja, kész az innivaló, mindent odafigyeléssel elkészítettünk, na de mégis mennyit adjak neki? Én ezt úgy oldom meg, hogy innivalóból a cumisüvegét teleteszem, a pépből pedig a kis tálkáját félig rakom neki, ez kb. 180-200 g. Ha kér még, akkor szedek újra. Nem atomfizika egyébként az adagolás, mert szerencsére a kicsi szervezete pontosan tudja mennyire van szüksége. Amíg úgy látod, hogy jóízűen eszik, iszik add neki, ha már elkezd játszani, szürcsölni, köpködni, akkor jóllakott.
Ne ijedj meg, simán túleheti magát, de fent kijön a felesleg viszonylag hamar, ezért készülj valami törlő alkalmatossággal is. A nedves törlőkendő tök jó a bútorra és a szövetre, de az arcát ne azzal töröld. Ja igen és ha nem akarod, hogy az asszony agyvérzést kapjon, amikor hazaér, kösd fel a gyereknek az előkét, mert ezek a színes kaják nem kicsit fogják meg a dolgokat.
Altatás
Evett, ivott és ahogy mi is, úgy a babák is elálmosodnak ezután. Jöhet az altatás. Ez nyilván ahány gyerek, család, annyi szokás. Nálunk általában sima ügy, de persze vannak napok, amikor akármennyire is szeretném, hogy pihenjen, egyszerűen annyira pörög, hogy esély sincs rá. Ilyenkor az alvás kimarad, ahogy a munka is tolódik nekem, ugrunk egyből a játékra.
Abban az esetben, amikor látom, hogy már nagyon álmos – mert vannak ám jelei – elrendezem a szobát és beviszem. Honnan tudom, hogy álmos, ha nem mondja?
Az én fiam marha nyilvánvaló jeleket ad erre vonatkozóan és azt gondolom a többi babával sincs ez másképp. Az első, a legszembetűnőbb, amikor hosszan elnyújtva, hangosan és artikulálva ásítozik. A következő jel, hogy elkezdi törölgetni a szemeit, majd nagyon laposakat néz. Itt már azonnal látni, hogy felkészült, hogy ágyba dugjam, de ha valami miatt még elhúzom a dolgot, akkor záros határidőn belül elkezd nyöszörögni és beáll nála az a bizonyos “semmi nem jó” állapot. Ilyenkor már nem játszik, csak úgy van el, ha kézben fogom, nincs mese, le kell fektetni. Tényleg egyre jobban hasonlít rám ez a gyerek…
Először is jól kiszellőztetem a szobát már előre, a friss levegő nagyon fontos. Besötétítek és rendbeteszem az ágyát. Ez annyiból áll, hogy átnézem, hogy nincs-e benne valami nem oda illő dolog, pl plüss, vagy játék, megigazítom a lepedőjét és feszesre húzom, hogy még véletlenül se tudja az arcába gyűrni. Hasra teszem őt, cumi a szájba és pár perc múlva már szuszog is. Igen, valamiért még mindig csak hason alszik, ha hátrafordul automatikusan elkezd játszani.
Szóval miután leraktam bekapcsolom a légzésfigyelőt és kiosonok a hálóból. Aztán még vagy háromszor visszamegyek, mert mostanában az a heppje, hogy kidobja a cumiját, aztán meg hív be, mert nem tud nélküle aludni. (Hív=sikít, rugózik, pattog az ágyban. ) Amikor végre elaludt becsukom az ajtót, kimegyek a nappaliba és csinálom a dolgom.
A leghasznosabb segítőm
Bundi alszik a másik szobában, az ajtó csukva és én nyugodtan végzem a teendőim? De hogyan? Nos igen, amióta van a szobában kamera, ez teljesen jól működik. Az ágya jobb felső sarkába szereltem fel, így egészen közelről láthatom őt alvás közben4. Miért van erre szükség? Hát a nagyanyáink is felnevelték anyáinkat és nem volt semmi kütyüjük!
Igen, így van én mégis kihasználom, hogy biztonságosabbá tudjuk tenni a mindennapjainkat és sokkal nyugodtabb vagyok, ha néha rá tudok pillantani a gyerekre, akár éjszaka is, ugyanis cifra dolgokat ki tud művelni, ha nem figyelünk. Nagyon sokáig olvasgattam, keresgéltem, teszteltem, mire megtaláltam a legoptimálisabb eszközt arra, hogy őrködjön a gyerek felett. Ha van rá igény, egy teljesen külön posztban bővebben és részletesen bemutatom a kamerát, amit mi használunk.
Ébredés
1-2 óra elteltével felébred az uraság, amit egy intenzívebb harciüvöltéssel tudtomra is ad. Ilyenkor mondjuk nem kell a kamera mikrofonja, hogy csukott ajtó mögül is meghalljam… Amint kiveszem a kiságyából már fülig ér a szája és felkészült a vadulásra. Kihozom a nappaliba, leteszem a játszószőnyegére és a legelső, hogy itatom. Ezután csekkolom a pelenkát, általában tele is van.
Ha esetleg nem érzed, hogy szét akar csattanni a pelus, egy elszineződő csík mutatja, hogy van benne anyag. A cserét most nem részletezem, felteszem ezt már láttad párszor, illetve remélhetőleg csináltad is. Ez sem nagy ördöngösség: Láb felhúz, törlőkendővel tisztítás, ha van kaki, krémezés, tiszta pelenka felrak, kész. Indulhat a játék itthon, vagy a séta kint a jó időben. A kocsiban egyébként hamar el is alszik, a frisslevegő mindig elnyomja őt. Csak a kocsi ne álljon meg, mert akkor azonnal felébred és elkezd pampogni, hogy toljam már rendesen. Minél zötykölősebb az út, annál jobban alszik. Amikor pedig rossz az idő, akkor a séta kilőve, marad a nappali.
Játékidő
A legjobb rész következik: A felhőtlen mosoly, kedves gügyögések és a könnyed játék ideje. Mármint más babáknál gondolom… Nálunk az artikulátlan röhögés, röfögés, sikítás, fej fölött repülés, csiki párbaj és a birkózás van a porondon. Aminek a vége persze mindig az, hogy Bundi leterít, két kézzel a mellkasomat püföli, a nyálát a nyakamba csorgatja, miközben minden erejével azon van, hogy a lábával pontosan betaláljon oda, ahol a legjobban fáj. Egyszóval: Győz. Mindig.
Azért persze figyelek, hogy ne csak az őrület uralkodjon el rajtunk, ezért mindig próbálok valami fejlesztő dolgot is belevinni a játékba. Sokszor gyakoroljuk az ülést, a felülést, a fordulásokat. Meg persze ugrál. Ez a kedvence… Az a boldogság, ami ilyenkor az arcára kiül, az egyszerűen nem evilági. Annyira hihetetlen, hogy milyen számomra jelentéktelennek tűnő dolgoknak tud örülni. Ilyenkor mindig észbekapok, hogy itt az ideje nekem is visszakerülni a most-ba.
Később aztán megint étellel kínálom és a legtöbb esetben el is fogadja, mert az ugrálás után ez a második kedvence. Kis idő elteltével Nikol is megérkezik és nemsokkal ezután pedig már simán eltelt annyi idő, hogy megint kifárad – főleg ha meghúzzuk a játékidőt – és lefektetjük. Ilyenkor aztán legtöbbször én is ledőlök vele 1 órára, hogy kipihenjem a koránkelést és felkészüljek a következő éjszakára.
Hogy van időm mindenre?
Mikor van időm dolgozni és az itthoni teendőket megcsinálni? Általában korán, reggel 5 körül kelek, ilyenkor vagyok a legproduktívabb, tehát a kreatív, alkotói tevékenységeket veszem előre, illetve, amiből pénzt keresek. Kb. 10-ig Bundi alszik is, szóval simán dolgozhatok, délután pedig az itthoni dolgaimat csinálom. Ezért is van szükségem az ebéd utáni 1 órás alvásra, mert a koránkelés és az éjszakai ébredések mellett így lesz az energiaszintem kb. elégséges a nap folyamán, főleg ha még edzés napom is van.
Néha belegondolok, hogy tök fura érzés az, hogy pár hónappal ezelőtt, ha Nikol nem volt itthon, akkor teljesen egyedül voltam. Csináltam a dolgom csendben, vagy éppen megnéztem egy olyan filmet, amit vele nem lehet. Most meg bármikor elmegy, itt van velem egy kicsi emberke, aki 100%-ban rám van utalva. Néha csak nézem Őt és gondolkozom az életen. Annyira hihetetlen, hogy van egy fiam. Tudom, hogy közhelyesnek hangzik, de ő egy csoda, egy külön kis személyiség, okos, figyel és egyre erősebben és érthetőbben tudja lekomunnikálni, hogy mit is akar. Mekkora kalandok várnak még ránk, te jó ég!
Minden percért megéri!
Szóval kettesben vele… Azért már várom azokat a mesenézős reggeleket, amikor egy tál édességet nyammogva mutatom meg neki azokat a régi jó rajzfilmeket, amiken én nőttem fel. A filmezés egyelőre kilőve, 100%-os koncentrációt igényel a kiskoma, ha én nem etetem, itatom, cserélem a pelusát, vagy figyelek rá, hogy ne nyeljen le semmi olyat, ami nem ehető, akkor más sem fog. És azt hiszem ez az az érzés, amitől az apukák a legjobban félnek, mert nem csak játszani, meg bohóckodni kell velük… Ez bizony kőkemény felelősség, de minden percért megéri vállalni.
Amikor anya otthon van, akkor ő biztos fejben tart, elrendez mindent, nekünk pedig csak a felhőtlen játék marad a kicsivel. Elhiszem, hogy ez marha kényelmes, de én úgy gondolom, hogy nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy mindent az anyjára hárítsunk. Egyrészt, mert bármikor történhet olyan, amikor muszáj kettesben maradni a babával, ilyenkor pedig nem árt, ha minden aprósággal képben vagyunk és nem hívogatjuk az asszonyt 5 percenként.
Másrészt pedig nem szabad elfelejteni, hogy egyenrangú szülei vagyunk mi is. Egy igazi apa, pedig felkészült és mindig lehet rá számítani. Nekem mondjuk magammal szemben elvárás az, hogy ne érezzem magam másodlagosnak, amolyan anyapótléknak, aki csak arra jó, hogy néha ökörködjön a gyerekkel, amíg az anyjának valami dolga akad. Számomra az apaság nem merül ki ennyiben és remélem, hogy mire ideértél az olvasásban benned is átértékelődtek a dolgok kicsit és át tudtam adni valamennyire az életérzést, hogy milyen is az a pár óra, amit kettesben töltök a fiammal.
Igen, valóban hatalmas felelősség, de egyszerűen fel kell nőni a feladathoz. Persze rá lehet mondani, hogy “az anyja tudja mikor szomjas, éhes, fáradt, én nem értek hozzá”, de ahogy az előző posztban is kifejtettem, ezek igazából csak kifogások. Részemről a cél az volt, hogy bemutassam, ez egyáltalán nem rakétatudomány, vagy valami anya specifikus dolog, amihez mi nem érthetünk. Szóval uraim, itt a tavasz, irány a szabad a kicsikkel, szuper kalandok várnak rátok!