10 fontos dolog, amit a két éves fiamtól tanultam az életről

Bundi már születése előtt is gyökeresen megváltoztatta a gondolkodásmódomat és az életemet, de az elmúlt két évben többet tanultam magamról és az életről, mint az előző évtizedekben összesen. Ebben a posztban a 10 legfontosabb dolgot írtam össze.

1. Játék az élet

Amiből Bundi nem tud azonnal játékot csinálni az valószínűleg csak azért lehet, mert alapból is az. Egy darab papír, műanyag doboz, vagy egy narancs, teljesen mindegy, mert vagy jó valamire, vagy pont befér valahová. Sokszor csak figyelem őt, hogy mihez kezd egy-egy elcsent tárggyal és elképesztő, hogy milyen kreatív. Bár sokszor az a vége, hogy az eltűnt kincsekre valahol a kanapé mögött/alatt, vagy a cipőmben találok rá.

Ezutóbbi néha igen meglepő és fájdalmas tud lenni és ez az egyetlen dolog, ami miatt nem várom a LEGO korszakot. Nála egyébként nem létezik rossz hangulat, szomorúság, vagy stressz. Minden nap, minden percében meglátja a lehetőséget a játékra. Az ő élete még olyan kis gondtalan és vidám.

Sosem unatkozik és nincs olyan pillanat, hogy ne lehetne megnevettetni. Ugyanolyan beleéléssel és élvezettel játszik, épít, rajzol 38 fokos lázzal, mint, amikor kicsattan az egészségtől. Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az ő világában minden játék. Igen, még az olyan komoly dolgok is, mint a reggeli, a fürdés, vagy az alváshoz készülődés. Mi is sokszor rászólunk, amikor a kanalat repülőnek, a falatokat pedig versenyautónak gondolja és elvárjuk, hogy két évesen leüljön az asztalhoz és úgy étkezzen, mint a felnőttek. Minden alkalommal elhangzik a klasszikus mondat az én számból is:

Szépen egyél kisfiam!

Aztán azonnal beugrik, hogy mit is kérek tőle és ráhagyom. Bekapcsol az automatikus rendszerem, de egy hosszú sóhaj után átveszem az irányítást és leállítom a programot. Hadd játsszon, hadd élvezze. Hamarosan úgy is a társadalmi elvárások és szociális szerepek szögletes világába fog kerülni, ahonnan végtelenül nehéz lesz majd visszatalálnia ehhez a egykori gyermek-énjéhez.

Hiszem, hogy az örök fiatalság egyik nagy titka ez a fajta gyermeki játékosság és az a képesség, hogy a legnehezebb helyzetekben is képesek legyünk meglátni és megélni a jó dolgokat is.

2. Élj a jelenben

Mi felnőttek hajlamosak vagyunk az egyetlen létező idősík helyett abban a kettőben tengődni, amelyek valójában csak a képzeletünk szüleményei. Így ahelyett, hogy megélnénk a jelen pillanatot, mi általában vagy a múltban keresgélünk, vagy a lehetséges jövőt próbáljuk megfejteni. Ezek nem valódiak és akármire is jutunk, nem képesek mást adni, mint szorongást és félelmet.

Nem a szép emlékekkel van a baj, amiket olyan szívmelengetően kellemes felidézni, hanem amikor ezekben próbálunk élni. A legnagyobb jelengyilkosok pedig a ‘mi lett volna és a mi lenne, ha…” , amiket oly nagy tehetségünk van feltenni magunknak időről időre.

Ezzel szemben a gyermeki gondolatok bár fénysebességgel cikáznak és járják be a képzelet világát, sosem időznek túl sokat sem múltban, sem pedig a jövőben. Sőt, Bundi azt sem tudja, hogy mi ezeknek a felnőttek által kitalált fogalmaknak a jelentése. Ami történik éppen az van, azt éli meg, abban boldog. Azt hiszem ahogy az ember idősödik, úgy válik ez egyre inkább feladattá, majd szinte lehetetlenné. Bár Bundinak a lehetetlen fogalma éppen annyit mond, mint az ídősíkok, vagy éppen a megyünk aludni.

Sokszor elvágyódom máshová, aztán amint odaérünk úgy érzem megint máshol lenne jó igazán. Ilyenkor nem a jelenben tartózkodom és nem élem meg a “most” pillanatát, mert folyton egy cél(állomás) lebeg a szemeim előtt. Eközben a kisfiamnak mindenhol jó, nem agyal, nem vágyódik a múltba és nem stresszel a jövőn, egyszerűen csak élvezi az életet. Minden egyes nap elgondolkodtat és eszembe juttatja, hogy valójában nekünk is így kellene élnünk, vagy legalábbis törekednünk rá.

3. Ne feküdj le haraggal a szívedben

Bár én abszolút nem vagyok haragtartó, Bundi pedig sosem tudna olyat tenni, ami miatt valóban haragudjak rá, nálunk nem telik el úgy este, hogy elalvás előtt ne lenne közös összebújás. Ilyenkor betesszük magunk közé a nagy ágyba és kiélvezzük azt a pár pillanatot, amikor két szaltó és egy tornagyakorlat között egy kicsit kidől és meg lehet szeretgetni.

Általában ilyenkor már elfárad és ő is ad nekünk egy-egy puszit magától, vagy simogatja az arcunkat, kezünket, ezek pedig olyan közös családi pillanatok, amik igazán erősítik a köztünk lévő kötelékeket. Pár percig csak így fetrengünk és közben magunkban hálát adunk, hogy mindannyian egészségesek és boldogok vagyunk, majd Bundit betesszük a kiságyába és rendszerint nagy sóhajok közepette hamar el is alszik. Kivéve, amikor még egy órát majmkodik, hogy kihúzza az alvásidőt.

Remélem, hogy ez kis rituálé megmarad később is és többek között az elalvás előtti perceink is azok közé a pillanatok közé fognak tartozni, amikor a napi feladatokat, pörgést, telefonnyomkodást, képesek leszünk engedni és tudunk majd igazán egy kicsit egymásra is figyelni.

Persze tudom, hogy kamaszként majd az utolsó dolog lesz, amire vágyik, hogy közénk feküdjön és puszilgassuk, azért bízom benne, hogy bár a kivitelezés változni fog, meglesz a közös hang és az a fajta kötődés, amiben kölcsönösen fel tudunk oldódni egy fárasztó nap után. Az együtt vacsit mindenképpen tervezem rendszeressé tenni, aztán meglátjuk ki mennyire lesz benne partnerem.

A “Ne feküdj le haraggal” mondás nem mai bölcsesség, de éppen ezért érdemes betartani és átvinni a a párkapcsolatba is. Éjszaka, miközben alszunk különös energiák járnak át bennünket, egy másik tudatállapotba kerülünk. Amikor a napközbeni veszekedést után a sértődést, haragot magunkban tartva alszunk el, biztosan rosszul fogunk aludni, sőt ezek a rossz érzéseink is fel fognak erősödni másnapra.

Azonban, ha képesek vagyunk elengedni a negatív érzéseket és megbeszélni a dolgokat, akkor az éjszaka feltölt pozitív energiával, segít feldolgozni a történteket és ébredéskor bennünk lesz majd az új nap csodája.

4. Minden nap születésnap!

Az utóbbi időben Bundi minden reggel ugyanúgy köszönt minket. Boldog szülinapot apa, anya! – mondja, és közben óriási szemekkel néz, mosolyog. Eleinte próbáltuk neki megmagyarázni, hogy születésnap egy évben egyszer van csak, neki is volt, apának is, anyának is, sőt volt torta is és rajta gyertyák, amiket ő fújt el.

A szorgos bólogatás után úgy gondoltuk megértette, de mint az másnap kiderült, a szülinapokon ő egészen mást ért, hiszen most már lassan két hónapja minden reggel megköszönt minket. Azóta már nem akarom neki megmagyarázni, hogy szerintünk mit jelent a születésnap és mikor kell mondani, csak szépen megköszönjük neki és kap egy hatalmas puszit.

Idővel aztán rájöttem, hogy talán mégiscsak ő tudja jobban, hiszen mi felnőttek olyan hétköznapinak és automatikusnak vesszük, hogy minden reggel felébredünk. Beindul a gépezet és szépen elkezdjük a napunkat, sokszor úgy, mintha csak egy nagy nyűg lenne az egész élet. Ellentétben velünk, Bundi felül, kinyitja a szemét és boldog.

Köszönt minket, köszönti az új napot, az életet. Számára minden egyes reggel egy új születés, és ezt az érzést adja át azoknak, akiket a legjobban szeret. Mondják, hogy 30 felett minden nap ajándék, de az az igazság, hogy ez a korunktól függetlenül is teljesen igaz. A gyerekek ezt pontosan tudják és nincs más dolgunk, csak figyelni rájuk.

5. Csodálkozz rá legapróbb dolgokra is

Bundi számára nincsenek sem hétköznapi, sem pedig rendkívüli dolgok. Nem a nagyságuk, és nem az értékük alapján különbözteti meg őket. Neki egy tejfölösdoboz, egy kavics, ugyanolyan érdekes tud lenni, mint egy autó, vagy egy okostelefon. Egy kis szösszel ugyanúgy képes eljátszani, mint egy fakanállal. Mert a szöszből bogár lesz hirtelen, ami gyorsan eliszkol, a fakanál pedig dobverő és minden más tárgy a szobában változik át.

Az egyik leghasznosabb és legkárosabb tulajdonsága az embernek, hogy rettentő könnyen képes megszokni dolgokat. A rosszat is persze, de a jót sokkal hamarabb. Ahogy idősödünk az ingerküszöbünk egyre magasabb, mindig több és több kell, hogy valamire rácsodálkozzunk. A világ pörög, mindenkinek ezer dolga van és ki sem látszunk a képernyőből. Most lenne rá a legnagyobb szükség, hogy néha megálljunk egy pillanatra és ne csak nézzünk, de lássunk is.

Egy fát, egy virágot, egy állatot, a felhőket, egymást. Amikor képesek vagyunk akár csak egy percre is kilépni a valódi világba és érdeklődve szemlélni a körülöttünk lévő ezerszer látott dolgokat, az idő egy kicsit lelassul. Abban a pillanatban átértékeljük az életünket, elkezdünk hálát érezni és valami megmagyarázhatatlan kellemes érzés kezd rajtunk úrrá lenni.

Aztán persze pittyen a telefon, lejár cigiszünet, jön egy email, sikít a gyerek, csönget a postás és vissza minden a megszokottba. Azonban minél több ilyen pillanatunk van, annál többet tartózkodunk a “most” állapotában, a jelen pillanatban. Valójában minden más csak illúzió, a gyerekek ezt intuitíve tudják, ideje lenne nekünk is felismerni. A dolog nyitja pedig a gyermeki rácsodálkozás képességében van, a feladatunk pedig nem megtanulni azt, hanem visszaemlékeznünk rá.

6. A puding próbája

Én személy szerint hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat. A fejemben előre leforgatok több forgatókönyvet és sokszor az elvi végkifejlet után le is zárom magamban a kérdéseket. Bundi velem ellentétben nem gondolkozik sokáig, egyszerűen csak kipróbálja az adott dolgot és levonja a következtetéseket.

Ő így tanul. Mi pedig sokszor a megszerzett tapasztalatokból kiindulva legtöbbször téves konklúziót vonunk le még azelőtt, hogy egyáltalán ténylegesen belevágtunk volna az adott dologba. Keressük a mankókat, minél kevesebb veszteséget akarunk szenvedni, próbálunk a biztosra menni és közben irtózunk az ismeretlentől.

A gyerekek nem ilyenek, nekik nincsen prekoncepciójuk, ami miatt elég sokszor kerülnek veszélyes helyzetekbe és hozzák ránk a szívbajt, de emellett meg egy csomó mindent nagyon gyorsan megtanulnak a világról.

Amikor Bundinak beugrik egy ötlet, akkor ő megy és egyszerűen kipróbálja, hogy működik-e. Tízből nyolc ilyen vagy eséssel, vagy legalább a szívünket hirtelen összeszorító ijedtséggel végződik, de cserébe kétszer azért rizikómentes vállalás részéről, ami teljesen jól süle el.

Persze jobban örülnénk, ha megfontoltabb és előrelátóbb lenne, de egy kétévesnek nem ez a dolga. Amikor ilyen helyzetben látom őt, akkor mindig annyira rácsodálkozok arra a gyermeki tisztaságra, ahogyan ő a dolgokra tekint. Semmi félelem, semmi rosszindulat, egyszerűen csak megy az ösztönei után.

Ha ez pont akkora, mint ez, és emezen meg éppen ekkora a lyuk, akkor minden bizonnyal az a legkézenfekvőbb megoldás, ha ezt beledugom abba.”  Bundi – 2019

És igen, minden egyes alkalommal ez jó ötletnek tűnik számára. Úgy gondolom akármilyen nehéz is legyűrni magunkban azt a sok-sok éve a tudatalattinkba rakodó negatív információt, ami gátol minket minden egyes nagyobb döntés meghozatalában, néha csak egyszerűen nincs más dolgunk, mint azzal a bizonyos gyermeki kíváncsisággal és tisztásággal belevágni és elindulni.

7. Ha valamit el akarsz érni az életben, legyél kitartó.

Bundi számára nem létezik a “feladom” szó, egyszerűen amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Minden eszközt képes bevetni a siker érdekében és amikor úgy érzed, hogy kezd fáradni, akkor igazából csak erőt gyűjt, hogy még nagyobb intenzitással folytathassa. Ennél a résznél általában én vagyok az, aki feladja és beadom a derekam, de ha olyan dologról van szó, amit semmiképp nem harcolhat ki, akkor csak egyetlen fegyver működik ellene, az pedig nem más, mint az elterelés.

Ez nálunk úgy kb. szokott kinézni, hogy az 5 perces “Apa kiveszel a székbőj?” – “Nem, nem veszlek ki Babika, most ebédelni fogunk!” harc végső fázisában, amikor a krokodilkönnyes akció és az asztalcsapkodás utáni résznél tartunk és látom, hogy esélytelen szépen megmagyarázni neki, hogy miért fontos a táplálék a fejlődő gyermeki szervezet számára, akkor hirtelen: “Psszt! Hallottad ezt Babi? Mi volt ez? Csak nem egy kutyus ugatott kint? Te is hallod?”

Ebben a pillanatban meglepődik és megáll, az a pár pillanat pedig pont elég, hogy kiszakadjon a hisztiből, megnyugodjon egy kicsit és innentől már sokkal jobban kezelhető a helyzet.

Mondjuk a sztorit folytatnom kell és ha nem találok ki valami hihető mesét a kutyáról, aki nem tudja abbahagyni az ugatást, akkor bajban vagyok. Akad azonban, amikor se kutya, se tücsök, se dinoszaurusz nincs, aki megmentsen Bundi akaratától és nem nagyon fordul elő olyan helyzet, amikor belátja, hogy tévedett, igazat ad nekem és elengedi a dolgot.

Ilyenkor muszáj erőt venni magamon és következetesnek maradni, kitartani, de őszintén mondom, kegyetlen nehéz megállni. Eljutottunk azért már oda, hogy velem és Nikollal csak nagyon ritkán áll le harcolni, viszont a mamékat könnyű esti vacsoraként fogyasztja el. Náluk tényleg kevés olyan dolog van, amit ne tudna elérni egy puszival, vagy egy nehéztüzérségi hisztivel. (Update/szerk.: Velünk is egyre többször harcol. Nem várom a kamaszkort. )

Irigylésre utánzásra méltó Bundi kitartása és céltudatossága. A szép az egészben pedig az, hogy az esetek 90%-ban valóban működik is. Azt hiszem, ha csak fele ennyire lennék hajthatatlan, amikor a terveimről van szó, sokkal sikeresebb lehetnék az életben.

8. Türelem

A napokban azon gondolkodtam, hogy ha egy szóban kellene megfogalmazni a sikeres szülőség titkát akkor mi lenne az. Nyilván egy csomó fogalom kergetőzött a fejemben, mint feltétlen szeretet, törődés, minőségi idő, gyengédség, felelősség, de jelenleg a 2 éves fiam melett úgy érzem a legnagyobb kincs a türelem és ezt legtöbb helyzetben próbára is teszi.

Amellett, hogy Bundi tényleg egy csoda és a legkedvesebb gyerek, akivel valaha találkoztam, simán egy átlagos napon is olyan virtuóz módon képes játszani az idegszálainkon, hogy estére úgy dőlünk be az ágyba, mintha két műszakban fát vágtunk volna. Képes ezerszer feltenni ugyanazt a kérdést, majd ugyanennyiszer visszamondani a választ és kétszer ennyiszer valami olyan helyzetet előidéznie, amikor megáll bennünk az ütő.

És minden egyes nap képes újabb és újabb dolgokat kitalálnia, szóval edzésban tart minket, de legalább változatos a kihívás. Az pedig rengeteg energiát emész fel, hogy minden extrém szituációban próbáljunk a legnyugodtabbak maradni és lassan, figyelmesen, érthetően elmagyarázni neki ezer plusz egyszer is, hogy mit miért nem szabad.

Éppen ezért az egyik legfontosabb, hogy ezt a tulajdonságunk fejlesszük minden lehetséges módon. A meditáció ennél a pontnál határozottan tudom ajánlani, mert akár csak napi 5 perc is rengeteget tud segíteni.

9. Ha úgy érzed, mondd ki!

A mi családunkban egy apai ágról hozott minta volt az érzelmek magunkban tartása. A papa egy finoman szólva is kissé merev férfiember volt, aki az érzéseiről nemhogy nehezen, de jóformán sehogy nem beszélt. Bár akkoriban ez talán teljesen hétköznapinak számított, gondolom a férfiaknál ez valamilyen szinten a gyengeség jele is lehetett.

Szóval ő ezt adta tovább az én apámnak, aki szintén hozott anyagból dolgozván, egy hasonló mintát mutatott nekem. Sok év kellett mire rájöttem, hogy a fontos dolgokról igenis beszélni kell, mert akármennyire nehéz is, vagy kellemetlen, a némasággal csak a saját lelkünket mérgezzük meg. Nagyon hosszú utat tettem meg, amíg a felismerés valódi tetteket követett és mai napig sem értem a végére.

A fiam születése egy hatalmas löketet adott nekem ebben a fejlődésben. Nem csak azért, mert én szeretném megtörni ezt az apai karma kört és egy sokkal bensőségesebb, közvetlenebb, kapcsolatot kialakítani Bundival, de azt is szeretném, ha egy olyan érzelmi közegben nőne fel, ahol azt látja el tőlünk, hogy merünk, sőt fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk a bennünk lejátszódó folyamatokról.

Nagyon érdekes ez az egész, mert miközben az én feladatom, hogy a számomra helyesnek vélt mintát adjak át a fiamnak, valójában Ő tanít meg rá engem. Az nagyon sokat segít nekem, hogy számára nem létezik tabu. Annyira tiszta még és nyitott a világra. Nála valóban igaz, hogy ami a szívén, az a száján, legyen az egy mélyről jövő pozitív érzelem, vagy egy kényelmetlen érzés. Odajön hozzánk és átadja nekünk az ő kis szeretetnyelvén.

Sokszor ajándékot kapunk (egy-egy játékát nyújtja és mondja, hogy “Tessék apa, vittem neked ajándékot. Boldog szülinap apa!”, máskor meg átölel és elmondja, hogy “annyira szejetlek”, vagy csak odanyomja az arcát a mi arcunkhoz és olyan kis vékony hangot ad ki, mint kiskutyák. Nála ez is a szeretetet jelképezni. Tőlünk pedig visszakapja ezerszeresen is, szavakban, érintésekben, ölelésekben és a világ összes módján, minden egyes nap, ahogyan csak képesek vagyunk átadni.

Nyilván ahogy idősödik, az ő kommunikációs csatornái és a mieink is változni fognak, de abban biztos vagyok, hogy ez a fajta nyílt érzelmi kommunikáció meg fog maradni köztünk. Mert dolgozni fogok rajta, hogy így legyen, ebben pedig a legnagyobb segítségem pontosan Ő.

10. A legnagyobb ajándék az idő

Bundi megszületése előtt, amikor az apaságról ábrándoztam mindig elképzeltem, hogy miket fogunk majd csinálni együtt. Tervezgettem, hogy a legmenőbb játékokat veszem majd meg neki, hogy igazán örüljön. Olyanokat is, amiket én gyerekkoromban nem kaphattam meg. Előttem volt a kép, ahogy együtt rakjuk össze a legújabb LEGO technic munkagépet, meg olyan távirányítós autója lesz, amilyen nekem sosem volt, a Disney filmeket pedig a legújabb bluray lejátszón és hatalmas tévén fogjuk nézni.

Aztán apa lettem, A bluray kiment a divatból, Bundi pedig egyre cseperedett és 2 éves korára az álomképeim is teljesen megváltoztak. Rájöttem nem az számít, hogy mennyire menő, új, vagy számomra egykor elérhetetlen játékokat adok neki. Sokkal fontosabb, hogy együtt játsszunk. Ugyanis a legértékesebb dolog, amit adhatunk nekik és ezzel együtt magunknak is, az a minőségi idő, amit velük töltünk.

Ha a 10-es listám mellé még egy tíz plusz egyedik tanácsot elfogadsz tőlem útravalónak, akkor egy végtelenül egyszerű dolgot javasolnék: Figyelj a gyermekedre, de úgy igazán. Nem a telefon képernyője mögül kilesve, nem tv előtt ülve fél szemmel, hanem teljes figyelemmel, minden érzékszerveddel.

Olyan hozott tudás lakozik bennük, amelyet mi már régen elfelejtettünk. Az ünnepekhez közeledvén pedig még fontosabbnak tartom, hogy valóban figyeljünk egymásra és lelassítsunk, mert végsősoron csak ez számít igazán, hogy együtt legyünk.

Tetszett az írás és szeretnél még több hasonlót látni a jövőben?