Egy különleges vendégház Zebegényben – Utazunk! (+Videó)

Még tavaly elterveztem, hogy idén végigjárjuk az ország legszebb vidékeit és mindig, amikor megszállunk egy különlegesebb vendégházban/nyaralóban a fotók mellett fogok készíteni egy-egy videót is. Idei első megállónk a zebegényi Naphegy vendégház volt, ahol három napot töltöttünk és hát mondanom sem kell, hogy ez a vidék egy csoda, a ház pedig tényleg nagyon különleges.

Amikor együtt megyünk valahova számomra mindig nehezemre esik a videózás, mert egész egyszerűen lemaradok egy csomó pillanatról és nem tudom teljes egészében megélni az élményeket. Utólag persze amikor visszanézem az elkészült anyagot, mindig hálát adok az égnek, hogy elvittem magammal a kamerát és rászántam azt a pár órát, mert nem csak visszanézni jó és mutogatni a családnak, hanem mert így veletek is megoszthatom az élményt. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen jellegűek legyenek ezek a videók, de végül úgy döntöttem, hogy mindig az adott hely hangulatához és energiáihoz fogom alakítani a stílust. Tehát nincs egy előre kitalált forgatókönyv, vagy vázlat a fejemben, ami mentén haladnék, minden az adott körülményektől függ és azt a megvalósítási módot választom, amit a legjobbnak gondolok az élmények és érzések átadására. Ez az egész egyébként teljesen intuitíven működik szerencsére, mert amint kicsit lelassulok és kezdek ráhangolódni a hely energiáira, már minden megy magától.

Naphegy

A Naphegy vendégház Zebegény határában található és egészen a legutolsó házikó ez, mert a kerítésen túl már a Duna-Ipoly Nemzeti Park területe van egy csomó túraútvonallal, erdővel és vadakkal. Terveztünk is nagy erdei sétákat, de sajnos pont a havazások utáni pár napos felmelegedés idején voltunk és bokáig érő sár volt mindenfelé. Mi még talán meg is küzdöttünk volna vele, de Bundinak az ilyen terep még bizony kihívás. Maradt tehát a vendégház és az udvar, ami egyébként egy hatalmas füves terület. Az elején említettem, hogy a Naphegy nagyon különleges és van egy olyan hangulata, ami azonnal beránt magával. Az udvaron óriási kézzel faragott fa szobrok vigyázzák az odaérkezők nyugalmát, amelyek egyenesen Baliról érkeztek, de találkozhatunk Buddha-val és India autentikus ősi vallásából, a Hinduizmusból ismert istenségekkel is.

Bent egyetlen nagy nyitott belső tér fogadott minket, amit imádtunk. Nyilván a kedvencem a konyha rész volt, ahol hatalmas ablakok voltak a mosogató felett. Mindig is szerettem ezt a fajta kialakítást, amit a filmekben előszeretettel alkalmaznak. Most végre én is megtapasztalhattam milyen érzés lemosni a maradék rántottát Bundi tányérjáról, miközben a természet csodáit fürkészem az ablakon át.

Egyébként tele a ház Balinéz elemekkel, kezdve a tikfa gyökér asztaltól a kézzel faragott díszes ajtóig, de nekem a kedvencem mégis az Erdélyből érkezett dézsakád volt. Nem csak azért, mert nagyon hangulatos az egész, de azért van annak egy fílingje, amikor a kádban fekve nézed az új Mortal Kombat első gameplay streamét és közben az ablakon keresztül figyeled az erdei világot. Az egész enteriőr amúgy nagyon természetközeli, a fa és a kő dominál. Muszáj megemlítenem még két dolgot, amit személy szerint imádtam. Az egyik a sarokülő feletti hatalmas fapolc tele könyvekkel és művész újságokkal. Annyira jó volt ide leheveredni és olvasgatni kicsit. A másik meg nyilván a fatüzelésű kemence volt és nem tudom, hogy csak én vagyok így vele, vagy ez ilyen tipikus férfi dolog, de nagyon tudom élvezni, amikor ki kell menni a mínuszba fát hasogatni és betüzelni vele, aztán csak hallgatni a tűz ropogását és nézni a kinti cudar időt a jó meleg szobából.

Így éreztük magunkat

Összességében nagyon élveztük az itt töltött időt, attól függetlenül, hogy nemigen mertünk kimerészkedni a házból az időjárás miatt. Én mondjuk azon imádkoztam, hogy egyáltalán kijussunk a kis erdei útról hazafelé menet, mert igencsak bent van ez a ház és a mély latyakos, sáros pocsolyák nem a kedvenceim, amikor autóval utazunk. Azért abban biztos voltam, ha elakadunk, akkor perceken belül kiránt minket egy helyi gazda a traktorával, de szerencsére nem volt semmi gond. Szóval így is tök jó volt ez a kis kiruccanás, bár nem tudtunk a környéken kirándulni, azért tényleg ez a két nap épphogy csak, elég volt arra, hogy a Naphegy minden zegzugát felfedezzük. Elég kapós egybként a ház, mi nagyjából négy hónappal előre foglaltunk, szóval, ha megetetszett és kipróbálnátok, egy fél évre előre tervezzetek. A következő állomásunk február utolsó napjaiban várható, a helyszín pedig Verőce, ahol szintén egy nagyon egyedi szálláson fogunk eltölteni 2 éjszakát. Egyelőre többet nem árulok el, de nagyon izgatott vagyok már, mert ha minden igaz olyan kilátásunk lesz, hogy ki fogja robbantani a fényképező optikáját a táj szépsége.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez nem egy promóciós poszt. Olyannyira nem, hogy a Naphegy vendégház üzemeltetője/tulajdonosa nem is tud róla. Az írás, a fotók és a videó is, szóval minden anyag kizárólag saját magunk szórakoztatására készült.  Most pedig következzen a már említett videó, remélem sikerült elkapnom a hangulatot és ott fogjátok magatokat érezni kicsit Ti is.  (A legjobb élmény érdekében érdemes külső hangszórón, vagy fülessel hallgatni, mert a hangok így lesznek igazán élethűek. Szerk: Kicsitsemaximalista Lackó)

Tetszett az írás és szeretnél még több hasonlót látni a jövőben?

Van véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Jöhet a komment, de írhatsz nekem privát mailt is ide: hello@apukaland.hu