Ez a poszt, az összes férfi kollégának szól, de főként azoknak az apáknak, akik nincsenek otthon egész nap a családdal és nem látnak bele a mindennapokba.
Kezdjük ott, hogy én (bár a szerencsében nem hiszek) abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkámból kifolyólag megtehetem, hogy akár egész nap otthon legyek és amióta megszületett Brúnó, itthonról végzem el a teendőim nagy részét. Mondhatni, hogy sok minőségi időt sikerül így együtt töltenem a családdal, éppen ezért mindenbe belelátok testközelből. Szóval kedves kollégák, higgyétek el, ha azt mondom, a világ legnehezebb munkája az Anyaság. Közhelyesnek hangzik? Az is. De igaz.
Várható olvasási idő: 14 perc.
Hálás vagyok
Mi nagyon kivételes helyzetben vagyunk, amiért nem lehetek elég hálás a sorsnak: Szinte 0-24-ben együtt vagyunk, mindenben tudok és akarok is segíteni itthon.
(Persze rendszer nélkül semmi nem működik stabilan, de erről majd máskor.)
Egészségesek vagyunk, viszonylag jól élünk, nem kell műszakba járnom dolgozni és nem a minimálbért kell beosztanunk. Rendezettek az itthoni körülmények, télen nem fagyunk meg, mindig van mit enni, nincsen adósságunk és van egy autónk is. Azt gondolom ez a mai világban már egy szuper szint. Emelett a nagyszülők közel laknak és szívesen segítenek bármiben, amiért szintén nagyon hálásak vagyunk.
Ezt csak azért írtam le, mert még egy ilyen kivételes helyzetben is, amikor nem nyomják a hátunkat komolyabb problémák, családi viszályok, betegségek, munkanélküliség és tudunk az igazán fontos dolgokra koncentrálni, látom, hogy a gyereknevelés és az itthoni teendők nem csak, hogy egy teljes munkaidőt követelő vállalkozás, de az anyáknak 150%-on kell teljesíteni, nincs megállás és nincs hétvége.
Egész nap nem csinálsz semmit!
A poszt kanócát begyújtó mondat a következő volt, amit csak úgy elkaptam a tévében valamelyik műsorban egy apuka szájából:
“Hiszen te egész nap nem csinálsz semmit, csak a gyerekkel vagy meg alszol!”
Konkrétan ideges lettem és már akkor tudtam, hogy erről meg kell írnom a véleményemet. Azóta belegondoltam, hogy bakker, hány férfi, apuka, gondolkodhat hasonlóan. Egyszerűen nem látnak bele ebbe az egészbe, csak hazaesnek a munkából és esetleg nem gőzölög a vacsora. Aztán kiborul a bili, mert ők bizony egész nap gürcöltek és az anyuka (tegyük fel nem munka mellett kell elvégezni az otthoni teendőit) meg nem volt képes 3 gyerek mellett kitakarítani, bevásárolni és összerittyenteni a túrós tésztát, mire hazaér a ház ura. Aztán hallgathatja, hogy “Pedig az Ő anyja ezt félkézzel megcsinálta, amikor kicsi volt és öten voltak testvérek!”
Anya egy napja
Szóval nem csak rálátásom van, de tényleg mindent testközelből átélek, ami itthon történik 0/24-ben. Nem tudom, hogy az éjszakánál, vagy a reggelnél kezdjem, ugyanis eddig nem volt nagy különbség a kettő között. Brúnó tegnap volt 3 hónapos és (lekopogom) úgy tűnik kb. egy hete már működik a rendszer, amit kitaláltunk arra, hogy este 8kor elaludjon és reggel ébredjen csak. Így sokkal több időnk, energiánk marad a nap végére és nem vagyunk zombi módban egész nap, mint azelőtt. Kezdjük tehát a reggellel:
Brúnó cicivel kezd, egyik, másik, utána büfiztetés. Pelenka csere, ruha csere, ha esetleg összehányja, vagy bepiszkolja magát az ide-oda rakosgatástól. Ezután, ha nyűgi, akkor szórakoztatni kell és találni neki egy olyan pózt, amiben szívesen tölti a következő 3 órát etetésig. Miután hasrafordítottuk és sikerül elaludnia, végre kezdődhetnek az itthoni teendők.
Általában ez mosással indul, ami a szennyes kiválogatásával kezdődik. Ezután esetleg belefér egy gyors reggeli, de szigorúan állva, mert közbe be-be kell pillantgatni a nappaliba, hogy a kishaver nem tömködte-e a szájába a takarót, nem fordult-e arccal a kanapéra, nem hányta-e össze magát stb. Közben lejárt a gép, teregetés az erkélyre, miután a száraz ruhákat beszedte. A mi ruháinkat összehajtogatja, elrakja a szekrénybe, a kicsiét először vasalni kell. Deszka kinyit, vasaló bemelegít, 1 óra vasalás, majd hajtogatás, rakodás.
Gyerek ébredezik, éhes. Apa is éhes, hol az ebéd?
Ebéd egyelőre nincs, nem kérdezem meg miért nem készült el, látom, hogy reggel óta nem volt megállás. Megkérdezem mit enne és keresek egy hasonló napi menü ajánlatot, rendelek. (Amikor nem rendelek én megyek a boltba, én főzök. Mondanám, hogy azért, hogy segítsek, de egyszerűen imádom is csinálni.) Brúnó is jól lakott, mosolyog, anya először ült le pár percre, már dél van. Kaja a nappaliban, őrizzük a kicsit. Mosogatás, pakolás a konyhában. – Megcsinálom, hadd pihenjen.
A kicsi elaludt megint, van idő egy kis takarításra. Rakodás, porszívózás, a fürdőszoba tisztítása, vécépucolás, apa szétdobott zoknijainak összeszedése. Gyerek ordít, fáj a hasa, nem kakilt már 4 napja, anya csinál neki egy masszázst, már mosolyog, de kaki még nem volt. Etetés, öltöztetés, kicsi tombol, zeng a ház: Utálja a sapkát.
Komolyan mondom, már az, hogy együtt elinduljunk valahova egy kész logisztikai csoda, pedig én is otthon vagyok és segítek. Amíg én készülök, Nikol van a picivel, aztán váltom őt, utána pedig Brúnónak van peluscsere, öltöztetés, nyugtató cicizés indulás előtt.
Persze nem lehet túl korán felöltöztetni, mert bemelegszik és akkor elkezd tombolni. Az előke kötelező, mert mire a hordozóba tesszük, már kétszer visszabukta a tejet. A lényeg, hogy bárhova is megyünk időre, az eddigi készülődéshez hozzá kell adni 1 órát minimum és természetesen mindent a gyerekhez időzíteni.
Szóval leértünk, kocsiba bekötni, kis takaró, meleg takaró, cumi, babakocsi, pelenka, krém, popsitörlő, pelenkázó alátét, csereruha, bepakolva, indulhatunk. Ja és persze nem is kell mondanom, hogy ez az alap utazós kezdőcsomag ilyen idős korban a legkisebb. Nem játszik semmivel, nincsen kisbiciklije, nem kell neki ételt pakolni stb.
Megérkeztünk a célállomásra, ami esetünkben a gyerekorvos, havi kontroll. Kipakolni, babakocsit elővenni, összerakni, Brúnót felkelteni, majd később lenyugtatni, mert üvölt a vérvétel miatt. Dokinál végeztünk vissza a kocsiba minden, irány a posta, meg a csekkek befizetése, hazafelé boltba megállunk kaját meg egyéb dolgokat venni. Sietni kell, mert a főnök úr már éhes. Oké, nincs idő hazamenni, elő a szoptatókendőt, majd kocsiba eszik.
Hazaértünk, felvittük, kipakoltunk, lassan este van, éhesek vagyunk. Vigyázó szemeinket percenként életünk értelmére tapasztva dobáljuk be a jól eső, rohadtul nem diétás (mert megérdemeljük) falatokat. Pár apró teendőt még elvégzünk, majd jöhet egy pocakfájós masszázs és felkészítés a fürdetésre.
Fürdőszoba bemelegítése, víz elkészítése, pelenkázós cuccokat bevinni, törölköző ésatöbbi. Ha végeztünk jöhet az altalás előtti utolsó etetés. Ezután a kiságy előkészítése, tiszta textil pelenka a feje alá, cumi odakészítése, szellőztetés után a lakás besötétítése. Aztán az altatás, ami jó esetben pár perc, rosszabb esetben 1 óra is lehet, attól függ mennyire fáj a pocak, van-e front, mennyire nyűgös, mennyire fáradt.
20:30 körül végre jöhet egy kis pihi. Ja, csak jöhetne, ugyanis a kicsi 10 percenként kiköpi a cumit, amire felriad és sír. Ilyenkor futás be a hálóba és a sötétben visszaügyeskedni az izgő-mozgó baba szájába a cumit, majd hátsimogatás, popópaskolás, hogy visszaaludjon. Miután mélyen elaludt, miénk a nap további része, jöhet a buli, őrült szex, popcorn és filmnézés!
Ja, nem, mert nekem maradt még munkám és Nikol is bevállalt egy itthoni melót, amit gépről tud végezni. Éjfél körül kidőlünk és kb. azt érzem, hogy csak úgy elsuhant a nap. Ha minden jól megy éjjel 3 óránként nem kel fel a pici enni és Nikol ki tudja pihenni magát legalább reggel 7-8-ig.
Persze nem minden nap ennyire sűrű, néha simán van lehetőségünk leheveredni 1-2 órára délután és csak ritkán dolgozunk este. A legtöbbször összebújunk, beszélgetünk, vagy megnézünk egy filmet. A fontos, hogy egymással is törődjünk minden nap, mert kell rá szakítanunk időt.
Szóval ez egy aránylag átlagos napunk volt. Néha lazább, néha sűrűbb és van, hogy ezer fele kell menni intézkedni és olyan is, hogy 150km-re kell mennem dolgozni és csak este érek haza. Még mielőtt a leendő szülők megijednének, a legfontosabb, hogy mi imádjuk ezt csinálni, kicsit sem nyűg és hiába leszünk zombik estére, minden nap boldogságban telik el.
Mi a helyzet más családokban?
Mindhárman egészségesek vagyunk, Brúnó egyre jobban alszik éjjelente, egyre kevesebbszer fáj a pocakja. Csak 3 hónapos, ezért ahova letesszük ott marad. Nem töri össze magát, nem töri össze a lakást sem, nem fut ki az autók elé, nem játszik a késsel, nem nyel le játékokat, nem hisztizik a boltban és nem veri be a fejét az asztal sarkába. Nagyon sokat otthon vagyok és segítek, plusz amíg a fiunkra figyelek és szórakoztatom, Nikol csomó teendőt el tud végezni. Mégegyszer leírom, ahogy a poszt elején is: Szerintem mi tényleg extra jó helyzetben vagyunk, de mi van azokkal az anyukákkal, akiknek:
- Nincsen párjuk, egyedül nevelik a gyerekeiket
- A férjük műszakba dolgozik, éjjelesbe jár, vagy külföldön válall munkát, kamionozik stb.
- Nem egészségesek, vagy ne adj isten a gyerekeik nem azok
- Akik segélyből élnek
- Akik fogyatékkal élők
- Akik nem várhatnak segítséget másoktól
- Akiknek adósságaik vannak
- Akiknek nem adatik meg mindenféle komfort, ami nekünk mondjuk alap (fűtés, meleg víz, internet, )
- Akik problémás gyerekeket nevelnek
- Akiknek nem egy, nem kettő, hanem három, négy gyermekük van
- Akik munka mellett, műszak mellett nevelik a gyerekeket
- Akik máról holnapra élnek.
És még sorolhatnánk, igaz?
Egy anya feladatai
Gondolj bele abba, hogy milyen elvárásoknak is kell megfelelnie egy anyukának 2017-ben. Mit vár el a főnök, a férj, a társadalom, az egó?
Egy anya nevelje a gyerekeket, etesse, ápolja, gondozza őket, télen nyáron, hóban szélben, éjjel nappal.
Egy anya legyen hasznos a társadalom számára is és amint tud menjen dolgozni. Ha kell küldje a gyereket bölcsibe, a lényeg, hogy keressen pénzt és adózzon.
Egy anya Nő is. Viselkedjen is úgy, öltözzön, beszéljen és nézzen is ki úgy! Adjon magára! Ne legyen fáradt, ne fájjon a feje, ha a férfi az ágyba kívánja őt. Sőt! Vegyen új, szexi cuccokat, csináljon meg olyan dolgokat, mint a pornófilmekben. Ha nem csinálja, akkor meg parázhat attól, hogy a férje majd megkapja mástól. Menjen kondiba, mert az izmos az új szexi. Műköröm, fodrász, smink? Alap.
Kollégák, mi a szar van velünk, de komolyan?! Oké, egy anya foglalkozzon a gyerekével, ápolja, nevelje, szeresse Őt. Vannak dolgok, amiket neki kell elvégezni, de mi a helyzet velünk, férfiakkal? És tényleg hagyjuk már ezt a:
“Én vagyok a férfi, én keresem a pénzt, Ő meg csináljon minden mást, mert ez a dolga”
Ketten válalltunk gyereket, nem írom alá, hogy az anya dolga az, hogy 3 évig csakis Ő foglalkozzon vele, mi pedig “csak” annyiban vegyük ki a részünket, hogy pénzt keresünk. Persze, hogy keresünk, bakker, ezt hívják felelősségnek a felnőttek világában, de ez ALAP.
Az, hogy egész nap 3 gyereket nevel az anyuka, mellette még mondjuk pénzt is keres, főz, mos, takarít, elvégzi az otthoni munkákat, majd elmegy edzőterembe, aztán fodrászhoz, meg sminkeshez és hazafelé beugrik egy új tangáért a fehérneműsbe, csak mesevilág, amit úgy hívnak, hogy tévé, Instagram, facebook. Huzamosabb ideig ezt nem lehet fenntartani, mert előbb-utóbb az életük valamely fontos területén megfizetik az árát…
Ezenkívül igenis ott KELL lennünk a gyermekünk és a párunk mellett. Segítenünk kell mindenben, amiben van lehetőségünk. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elvégezzük a napi melót, hazaessünk és várjuk, hogy minden egyszerűen megtörténjen. Egyébként is, ha fontos a gyerekkel való erős kötelék kialakítása, akkor már babakorában is édeskevés lesz, hogy megteremted a pénzt az eltartására. A gyereknek nem a pénzre van szüksége, hanem Rád, ezt ne felejtsd el.
Az a Nő, akihez hazamész életed párja, Te választottad.
A gyermek, akihez hazamész, a Te gyermeked is.
Igen, itthon nálunk is megvan az, hogy melyek Nikol teendői és mit csinálok meg én. Igen, hiszem, hogy vannak férfi és női feladatok is, bumm. Így vagyunk kitalálva, behuzalozva és így működünk jól. Nem gondolom azt, hogy jó dolog lenne, ha felcserélődnének a nemi szerepek, a szélsőséges feministáktól meg a falra mászom, de:
Mégis kiállok a Nők, Anyák mellett, mert pofátlanul magas elvárásokat támasztottunk veletek szembe és cserébe a férfiak többségétől még a kellő tiszteletet sem kapjátok meg. A legtöbben nem látnak bele a napjaitokba, nem tudják, hogy mekkora feladat jó anyának és egyben jó nőnek is lenni. Én emelem kalapom előtettek és remélem, hogy ennek a posztnak a hatására mások is el fognak gondolkozni kicsit…
Kedves férfiak, apák, csak kicsit legyetek türelmesebbek, megértőbbek és hálásabbak. Ti, akik pedig még mindig úgy gondolkodtok, mint amit a címben leírt mondat jellemez, kérlek gondolkodjatok el ezen az egészen.
Oké, ha egész nap melóztál, koszos, éhes és hulla fáradt vagy, megértem, hogy hazamész és csak pihenni szeretnél. Ne dolgozz, ne segíts az esti teendőkben, nem gond. Bár lehet, hogy azt látod, hogy otthon nem történt semmi változás reggel óta, ez nem így van. Ne higgy nekem, az sem probléma.
Csak annyit kérek mielőtt ráförmednél az asszonyra, hogy semmit nem csinált egész nap, számolj el háromig magadban, gondolj erre a posztra, menj oda hozzá, dicsérd meg, adj neki egy puszit, simogasd meg és kívánom, hogy legyen egy kellemes estéket. Ha csak ennyit elértem ezzel poszttal, ha csak elgondolkodtál rajta kicsit, már nagyon megérte kiírnom magamból…