Brúnó megszületése előtt, amikor valamelyik férfi ismerősömnek gyereke született, számomra olyan hihetetlen volt. Mindig az volt az első kérdésem hozzájuk, hogy “Na, és milyen érzés?” Aztán általában jött a válasz: “Nagyon jó, legjobb!” Én meg csak néztem, hogy oké, de ennyi? Azóta tudom, hogy ilyen hülye kérdésre, nem nagyon lehet mit válaszolni, mert egyszerűen nem tudod elmondani 2 szóban, hogy mit érzel, amikor apává válsz.
Mi lenne, ha tőlem kérdeznének hasonlót? Valószínűleg csak bambán pislognék és ugyanezt mondanám. Ebben a posztban viszont megpróbálok a lelkem mélyére nézni és leírni pontosan milyen érzések is vannak bennem, amióta a fiam megszületett.
Várható olvasási idő: 16 perc.
Kemény dió. Mármint az érzéseimről beszélni, megfogalmazni, főleg egy olyan komplex kérdésben, mint hogy milyen érzés szülőnek lenni. Mindezt úgy leírni, hogy ne menjen át közhelyesbe, vagy túl érzelgősbe… Mivel ez a poszt főleg azoknak a férfiaknak szól, akik gyermekvállalás előtt állnak, megpróbálom úgy megírni, hogy ne csak azoknak jöjjön át, akik hozzám hasonlóan már gyakorolják a szülőséget egy ideje.
Eleinte káosz lesz az életed, de élvezni fogod!
Szóval biztosan sokan meséltek már neked arról, hogy milyen lesz, ha megszületik a gyereked: “Világ legjobb érzése”, “Minden megváltozott”, “Új ember lettem”, “Jöhet a tesó”, “Kár, hogy eddig vártunk, ha ezt tudom, már X éve próbálkzunk” Kb. ezeket szokták mondani, ugye?
Aztán emellé még jön az, hogy: “Nincs életünk, nem alszunk, pánik, idegeskedés, zombi üzemmód, párkapcsolati zűrök, szex mentes időszak, DE nyugi, mert annyira jó érzés lesz, hogy ezek abszolút nem is fognak érdekelni”. De hát ez meg akkor hogy?!
Tudom, elég nehéz ezt így elképzelni és amíg nem születik meg a gyereked nem is tudod átélni igazán, de megpróbálok kiírni magamból mindent, hogy minél több átmenjen. Kezdjük az elején és a legfontosabbal:
Ne félj, mert abszolút nincs mitől. Okés, ha egy kicsit feszengsz alapból az egésztől, de ne stresszelj rá, mert felesleges. Meg fog változni az életed, de ez egy jó változás lesz, tele szeretettel és örömmel. Az ember fél az új helyzetektől, de amint benne leszel azt fogod érezni, mintha mindig is hiányzott volna valami az életedből és most vagy kerek egész.
Én alapvetően, egy olyan ember vagyok, aki szereti a rendet és komfort zónámból csak nagyon indokolt helyzetben mozdulok ki. Kicsit tartottam is attól, hogy a jól megszokott kis életem majd a feje tetejére áll és már semmi sem lesz ugyanolyan mint előtte.
Bár én már régebben is simán el tudtam képzelni, hogy milyen jó lesz, ha majd gyerekeim lesznek, mégis volt bennem egy negatív érzés azzal kapcsolatban, hogy onnantól fel kell adnom egy csomó dolgot és háttérbe szorítanom a saját egómat. Mindig úgy csinálni, ahogy jó a családnak és nem úgy, ahogy esetleg nekem tetszene. Szóval próbáltam egy kicsit kitolni a családalapítást, mert tényleg volt bennem sok félelem. Aztán végül semmi nem úgy alakult, hogy gondoltam:
Nem kellett feladnom semmilyen dolgot
Nem kellett háttérbe szorítanom az egómat
Nem kell semmit sem úgy csinálni, ahogyan nekem nem jó
és ami a legfontosabb: Most érzem csak igazán, hogy élek.
Minden, ami megváltozott, az nem azért történt, mert így kellett lennie, hanem, mert így szeretném. Hatalmas különbség. Ráadásul nem állt feje tetejére a világ, csak kicsit alkalmazkodnunk kellett és nagyon hamar újra ki tudtuk alakítani a harmóniát itthon, azt a fajta rendszerezett kis életet, ami előtte is megvolt. Illetve nem pont azt, hanem egy sokkal jobbat.
Az első 2 hónap kemény
Őszinte leszek: Az első két hónap elég masszív lesz. Nálunk ez úgy épült fel, hogy miután hazajöttünk a kórházból pár nap nagyon nyugis volt minden. Aztán a 2. héten beindult a buli és 1-2 hétig nem tudtuk, hogy mikor van éjszaka és nappal. Az első keserves sírásnál vele együtt sírtunk mi is. Amikor pedig semmitől sem nyugodott meg, mindig azon stresszültünk, hogy milyen nagy baja lehet. Az a legrosszabb, amikor látod, hogy szenved, de egyszerűen nem tudsz rajta segíteni. Senki nem tud. Csak annyit tehetsz, hogy felveszed, magadhoz öleled és nagyon szereted.
Nálam volt párszor olyan pillanat, amikor már sok napja nagyon kialvatlan voltam és minden egyes este csak azt láttam, hogy Brúnó őrülten sír, sikít, tombol órák óta, hogy idegességembe és elkeseredettségembe legszívesebben széttörtem volna valamit. Valamit? Mindent, ami körülöttem volt.
Sokszor olyan szinten voltam, hogy mindenemet odaadtam volna, csak Ő ne szenvedjen. Mert látod ám rajta, hogy szenved. Nem csak hisztizik, meg sirdogál, nem… A világ összes fájdalma ott van az arcán és megőrülsz, hogy azt sem tudod mi baja és nem tudsz neki segíteni.
Az volt a baja, hogy még nem dolgozta fel a születéssel járó traumát. Kirángattuk őt a világ legpuhább, legmelegebb, legnyugodtabb helyéről, egy hideg, hangos, fényes, kemény, kényelmetlen világba. Gondolj bele: Neki nem létezett olyan, hogy hang, fény, érintés, megy úgy egyáltalán a fizika. Persze az anyaméhben is vannak tompa hangok, és érzékel is valamiféle foltokat, de azután a 9 hónap után, amit ott leélt, durván sokk lehet a való világ.
Szóval ezt meg kell szoknia, neki még minden annyira új, erős és zavaró, hogy kell pár hét, mire hozzászokik a mi világunkhoz. Ezt hívják gyermekágyi időszaknak, ami általában 6 hét. Amikor azt hallod a friss szülőktől, hogy káosz és zombi mód, akkor általában erről a pár hétről beszélnek. A lényeg, hogy nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, amikor látszólag ok nélkül sír. Persze jobb az elővigyázatosság, ezért a dokival mindenről konzultáljatok.
Nagyon véged lesz, de jó lesz!
Persze ez sem annyira sötét ám, mint amennyire annak hangzik. Jó ha tudod azt, hogy az újszülött sem robot, neki is szüksége van alvásra, nem is kevésre. Ezért nem lesz olyan, hogy napokig üvölteni fog és abszolút nem fogtok aludni. Ha éjjel fent lesz, akkor nappal fog aludni, ha délután fog tombolni, akkor éjjel fogtok aludni. A lényeg, hogy egy műszakot tud csak lenyomni, majd ő is elfárad és kidől.
A legjobb amit tanácsolhatok, ha módod van rá aludj vele te is. Mert nem az a gond, hogy keveset alszik… A probléma az, hogy nem akkor, amikor te akarod. Amikor kipihent vagy és lazítanál kicsit, akkor fog aludni, amikor meg halál fáradt vagy és ledőlnél, na ő akkor zendít bele. Szóval próbáld meg felvenni a ritumást, ha teheted és ne küzdj ellene.
Nagyon sok mindent tudnék írni erről az időszakről, ezért tervben van egy poszt, ami olyasféle túlélőkalauz lenne az első 2-3 hónapra friss szülőknek. Konkrét tippekkel, tanácsokkal, mire figyelj, miket érdemes beszerezni stb. Lényegében abban segítene, hogy vészeld át az első pár hónapot. Ha még nem tetted meg és érdekelne a téma, ››ide kattintva‹‹ tudsz feliratkozni a privát listámra. Abban az esetben, ha lesz rá igény, megírom a túlélőkalauzt és mailben ki fogom küldeni. ( Akik idáig feliratkoztak, automatikusan megkapják az anyagot, nem kell mégegyszer beírni az email címet )
Szóval már az elején is a sok stresszes pillanat mellé jóval több öröm fog járni. Így simán átlendültök a kezdeti nehézségeken. Egészen onnantól kezdve, hogy világra jön az a kicsi élet, szeretni fogod mindennél jobban. Nem tudom megfogalmazni miért, lehet nincs is különösebb oka, vagy miértje. Egyszerűen elönt egy olyan mértékű szeretet érzés, hogy kicsattansz. Talán ezt hívják feltétlen szeretetnek.
Én konkértan napokig a föld felett lebegtem 10 centivel. Olyan érzés volt, mintha mindenkit szeretnék, teljesen ok nélkül. Bárkivel találkoztam, beszéltem sugároztam mint egy atomreaktor. Aztán persze a szervezet alkalmazkodik a friss boldogság cunamihoz és beáll egy szintre, de az érzés ugyanúgy megmarad.
Minden alkalommal, amikor meglátom a fiam hatalmas boldogság érzés önt el. Nem igazán tudom közhelyek nélkül megfogalmazni ezt érzést… Amikor egy kiadós sírás után felveszem és megnyugszik. A kezeit rám teszi és nézem azokat a kisírt szemeit, csak hüppög, szipog és egyszerűen imádom.
Amikor reggel meglát és az első dolga, hogy örült módjára elkezd járni a keze-lába összevissza, az arcán pedig olyan mosoly van, amit le írni nem lehet.
Amikor magam mellé teszem és csak néz, mélyen a szemembe és úgy érzem tudja mire gondolok, a lelkemig lát. Azt sugallja, hogy bízik bennem és tudja, hogy szeretem. Egyszerűen mindenét imádom az utolsó porcikáig!
Mintha mindig is velünk lett volna
Az a legdurvább az egészben, hogy egyik nap lefekszel, ugyanúgy, ahogy eddig, másnap pedig már apa vagy. Pár nap múlva hazamentek együtt és onnantól veletek él egy harmadik valaki, aki most már életed végéig veled marad. Elég nehéz elképzelni ezt most így, igaz? Pár hónap múlva pedig neked is a világ legtermészetesebb dolga lesz az, hogy így van. Csak nézed majd Őt és azon gondolkozol, hogy milyen áldás történt veled. Bennem mindig egy olyan kettős érzés van, amikor belegondolok, hogy 4 hónapja velünk van ez a kis csodaember.
Egyrészt olyan hihetetlen, hogy nem is olyan régen, még csak arról beszélgettünk, hogy milyen is lesz, ha majd egyszer… Hogy is fog kinézni? Egyáltalán milyen érzés lesz, ha majd gyerekünk lesz. Most meg itt van velünk és tényleg olyan, mintha mindig is itt lett volna. Mintha eddig hiányzott volna valami az életünkből és most azt érzem, hogy végre teljes.
Valahogy úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy, amikor rám néz azt érzem, hogy egyszerűen már a kezdetektől összetartozunk, mintha már életek óta ismernénk egymást. Hihetetlennek hangzik? Tényleg elég durva érzés.
Mikortól vagy apa?
Sokat gondolkoztam azon, hogy mikortól is válunk szülővé. Nem hiába vagyunk úgy kitalálva, hogy 9 hónapot kell várni a fogantatástól a születésig. Ez amolyan ráhangolódási időszak szerintem. Elég sokkoló lenne, ha az együttlét után pár perccel már meg is születne baba, ugye?
Na jó, ebbe belegondolni így elég morbid, de a lényeg, hogy jó esetben van 40 hetünk arra, hogy felkészüljünk a gyermek érkezésére. De vajon mikor válunk apává? A fogantatás pillanatában? Amikor először dobban a kis szíve az anyja hasában? Amikor világra jön? Esetleg csak később?
Oké, persze, hivatalosan onnantól vagy apja, hogy megszületett, de szerintem ez nem ennyire egyértelmű. Valakinek már az első pillanattól kezdve beindulnak az érzések, a hormonok és amint meglátja a gyermekét életében először, már akkor bevésődik neki. Másoknál néha fél évnek is el kell telnie, hogy kiakuljon nála az a bizonyos érzés.
Többektől is hallottam, hogy amíg a babával nem tudott oda-vissza kommunikálni, addig egyszerűen nem érezte, onnantól pedig megkondult az apaharang és mindene lett a gyereke. Szóval ne stresszelj rá, ha az első pillanatban nem érzed azt, amire számítottál, nyugi, majd kialakul.
Egyébként pedig nem gondolom, hogy az apaság úgy működne, hogy megszületik a gyerek és huss és pöcc és már az is vagy. Egyrészt ez egy olyan cím, amit ki kell érdemelni, másrészt pedig bele kell érni. Minden nap várni fog egy újabb kihívás, egy feladat, amiben a legjobb tudásod szerint kell majd eljárnod. Persze most sorolhatnám, hogy melyek egy apa feladatai, de ezt jó esetben úgy is érzed belül. És most minden közhelyesség nélkül mondom, hogy a legfontosabb az, hogy szeresd Őt és tölts vele minél több minőségi időt. A többi már jön magától.
Miben változott meg az életem?
Most kezdhetném azzal, hogy öröm és boldogság minden egyes perc Brúnóval, de nem fogok belemászni ilyen általános dolgokba, mert egyrészt ezt majd Te is átérzed, másrészt meg azt gondolom inkább a konkrét dolgok érdekelnek, ami a változást illeti. A lelki fejlődésemről dióhéjban annyit, hogy próbálok felnőni a feladathoz, minél több időt együtt tölteni a fiammal és éreztetni vele, hogy szeretem nagyon. Egyébként tanulok is tőle sokat, már most:
Olyan hatalmas lelki ereje van, hogy sokszor csak pislogok. Pont a napokban volt egy nehezebb éjszakánk és a lényeg, hogy olyan rosszul volt, hogy én már mentőt, vagy papot hívtam volna magamhoz a helyében, Ő pedig két intenzív hányás között is csak mosolygott ránk az utolsó kis erejéből. Annyira kiment belőle az erő, hogy a fejét sem bírta tartani, még sírni sem volt ereje. Erre mit csinál? Rám néz és mosolyog. Mert szeret. De olyan feltétlen imádat árad ebből a kicsi emberből, hogy a szíved szakad meg. Szerencsére gyorsan átment rajta és rendbe is jött.
Adrenalin-bomba minden nap
És ha már így kitértem kicsit, kezdeném a legegyértelműbb változással, amiben már sosem lesz az életed a régi: Teljesen sosem leszel nyugodt.
Persze vannak pillanatok, órák, akár napok is, amikor minden tökéletes, de a legtöbbször minden napra jut valami izgalom. Ez aztán idővel ugyanúgy megmarad, csak amíg az első pár hétben azon stresszelsz, hogy miért sír éjjel megállás nélkül, később azon fogsz izgulni, hogy miért nem kakil már 4 napja. Akiknek idősebb gyerekeik vannak pedig azt mondják, hogy addig még egész nyugis minden, amig nem tud járni, mert utána indul csak be igazán a buli. És a magam példájából kiindulva huszon éves korában sem fogok majd hátradőlni.
Szóval arra azért készülj fel, hogy egy kicsit fel fognap pörögni a dolgok, de nem szabad minden apróságra rástresszelni. A necces helyzetekben is a lehető leghiggattabbnak kell majd lenned, mert ha te szétesel, akkor szétesik minden. Te vagy a férfi, az apa, legyél ura a helyzetnek, mert a családod számít rád.
Persze, csomószor én is bepánikolok, amikor olyan a szitu, de próbálom nem kimutatni, mert azzal nem segítek. Főleg Nikolnak, aki ha rám nézve nem azt látja, hogy minden oké, akkor hajlamos még durvábban pánikolni. Gyakorlottabbak persze csak legyintenek, hogy: “Jaj, hány ilyen lesz még és hogy Kezdj hozzászokni” Nyilván az esetek 99%-ban nincs valós veszély, de kezdő szülőnek minden helyzet új és inkább menjünk 10-ből 9-szer a sürgősségire indokolatlanul, minthogy pont akkor az egyszer ne. Ami fontos, hogy ne ess szét, mert ha minden apróságra rágörcsölsz, akkor elég hamar ki fogsz égni.
Én is csak most kezdtem bele a szülőségbe, de úgy érzem sokat fejlődtem az első hetek óta. Nem mondom, hogy abszolút nem stresszelek, de azért nyugodtabban kezelem a necces helyzeteket.
A hétköznapok sem a régiek
A változások kihatnak a hétköznapjaimra is természetesen. Személy szerint én azt tapasztaltam, hogy minden, ami történik akarva-akaratlanul egy jobb minőségű élet felé terel. Nem tudok olyan változásról, amit Brúnó hozott be az életünkbe és rossz lenne. Ja, igen, az első hetek zombi módja, na mondjuk az tényleg vad.
Számomra viszont ezen kívül tényleg minden pozitív és imádok a része lenni. Persze talán a hozzáálláson is múlik, hogy a változásokhoz hogyan alkalmazkodunk és mit hozunk ki belőle. Csomó dolog tényleg más lett, ahogyan én is megváltoztam:
Korábban kelek.
Lehet másnak ez nem hangzik túl jól, de nekem csak egyet jelent: Több idő. A reggeli plusz 1-2 órában tudom pl. ezt a blogot is írni, dolgozni, új dolgokat tanulni, vagy éppen olvasni. Ilyenkor még a többiek alsznak és nyugodtan tudok haladni. A nap végére pedig pont annyira fáradok el, hogy a délutáni rövid szunyókálás ellenére sem züllök végre a laptop előtt még éjjel 1 kor is.
Egészségesebben élek.
Az első és legfontosabb, hogy leszoktam a cigiről sok év után. Elég friss a dolog, de már így is mondhatom, hogy büszke vagyok magamra, lassan 3 hónapja cigi nélkül élek.
Jobban odafigyelek arra, hogy mit eszünk, ugyanis nálunk a kaja felelős én vagyok. Az ok egyszerű: imádok enni, főzni, de még kaját venn is. Eddig is próbáltam az egészséges dolgokat előnyben részesíteni, de most még jobban figyelek arra, hogy lehetőleg minél több olyan étel legyen a hűtőben, ami házi és nem boltban vásárolt / feldolgozott élelmiszer.
Elkezdtem az egészségügyi bajaimat is orvosolni, mégpedig gyógyteákkal. Belevetettem magam a sűrűjébe és minden apró gondomra megtaláltam, hogy miből, mennyit, hányszor és hogyan kell elkészíteni. Jelenleg pedig az őszi tisztítókúrámat csinálom, amivel a véremet és a nyirokrendszeremet pucolom ki teák segítségével.
Többet is mozgok. Amióta Brúnó megszületett nem voltam edzeni és kimaradt egy bő 3 hónapos időszak, de most 2 hete végre újra elkezdtem. Kb 1 hónap kellett, hogy elérjem azt az energiaszintet, amibe belefér a heti 3 edzés és 2 hónapig tartott mire rávettem magam…
Ja igen és a séták. Amikor Nikolnak dolga akad akkor csak ketten, máskor hárman, de szinte minden egyes nap sétálunk legalább 40 percet, de sokszor 2-3 órát is kint vagyunk.
Kevesebbet stresszelek a pénzen. Én mindig azt gondoltam, ha majd gyerekem lesz, akkor állandóan a pénzen fogok rugózni, hogy mindig mindenből a legjobbat tudjam neki megadni. Most kezdek rájönni, hogy ezek az én vágyaim voltak és nem az övéi. Számára két dolog a fontos: Az, hogy szeressem nagyon és legyek mellette. És én pontosan ezt is csinálom.
Sőt, kevesebbet is dolgozom. Tudom, ez furán hangozhat, de tudnod kell, hogy ha vállalkozol és a saját magad főnöke vagy, akkor hajlamos vagy átesni a ló túloldalára és széthajtani magad. Brúnó születése óta nem teperek őrült módjára, azért mert inkább vele akarok lenni a szabadidőmben. Úgy gondolom a vele eltöltött percek mindennél többet érnek és nem fogom ezt feláldozni csak azért, hogy még jobb, szebb, menőbb cuccokat vegyek magamnak. Úgy érzem mindenem megvan, ami fontos és jelenleg nincsenek olyan vágyaim, amiért beáldoznám a Brúnóval töltött időt. Persze vannak projektek, amik túl jók ahhoz, hogy ne vállaljam el őket, vagy amikbe plusz munkaórákat kell tennem, de azért figyelek a mértékre.
Persze megértem azokat is, akik muszájból vállalnak el dupla műszakot, a megélhetéshez pénz kell, ez tény. De ülj le egy percre és gondold át tényleg mi a fontos és hol tartasz most. Ha úgy érzed igazából megvan mindened, ami kell és van rá lehetőséged, akkor próbáld meg nem túlzásba vinni a pénz hajszolását, mert a gyerekednek csak Rád lesz szüksége, nem a bankkártyádra. Legalábbis, amíg nem lesz iskolás, mert akkor már a pénzed is kelleni fog. 😀
Felelősségteljesebb vagyok. Hosszútávon tervezek előre, óvatosabb vagyok, körültekintőbb, jobban vigyázok magamra. Jobban figyelek arra, hogy mire költök és többet tartalékolok. Ja és ritkábban iszom alkholt is. De ezt felesleges is részleteznem, már a kórházból a hazafelé úton érezni fogod, hogy miről beszélek…
Jobb emberré válok.
Azért írtam így, mert ez egy folyamat. Szinte minden nap megtanít valamire a fiam, amitől úgy érzem, hogy jobb ember leszek. Annyira őszinte, tiszta, ártatlan… Nincsen semmit hátsó szándék, megjátszás, rosszindulat. Persze mondhatod, hogy dehát csak 4 hónapos, még nem is tud beszélni, hát mire tudna tanítani? Ez így van, beszélni nem tud, de kristálytisztán és érthetően kommunikál. A mozdulataival, a hangjával, a szemével. Mert belenéz ám a szemedbe, mélyen, nagyon mélyen.
És bármilyen hihetetlen is megért és te is megérted Őt. Az igazán fontos és mély érzelmek átmennek és át is jönnek, ha igazán odafigyelsz. És ez egy annyira tiszta és erős érzés kettőtök között, amitől határtalanul boldog leszel. Én miatta kezdtem el jobban kimutatni, kimondani az érzelmeimet és nem csak felé. Szerintem ez fontos és neki is elmondom egy nap többször is, hogy mennyire szeretem.
Tudod, hogy reagál ilyenkor? Mélyen a szemembe néz, jön egy hatalmas mosoly és utána kicsit elfordítja a fejét, mintha szégyellősködne. És még nincs 4 hónapos sem. El sem tudom képzelni később mennyire jó lesz, amikor már még több módon tud felém kommunikálni, alig várom!
Nem rég született csak, de annyi érzelmet szabadított fel bennünk ezalatt a pár hét alatt, mint előtte összesen a 29 év alatt semmi. Mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk, ami a legtöbbször brutális magasságokba repít, de vannak éjszakák, amikor durván szabadesésben hasítunk. Persze a boldogság és az a mély, tiszta szeretet mindig állandó, de ahogy korábban is írtam, néha van, hogy konkrétan a szívbajt hozza ránk. Ő a következő pillanatban már mosolyog, mintha mi sem történt volna, te meg még csak kezdesz magadhoz térni. Ezeken a pillanatokon túl kell lendülni és nem félni, hogy mi lesz legközelebb, mert így rémálom lehet az élet.
Amikor elkezdtem írni ezt a posztot, azt gondoltam, hogy elég rövid lesz és hamar befejezem. Kicsit féltem is attól, hogy nem fogom tudni rendesen kifejteni a témát, mert kicsit olyan megfoghatatlan, most pedig azt érzem, hogy a végtelenségig tudnám írni, de így is túl hosszúra sikeredett…
Szóval hogyan fog megváltozni az életed? Sokkal változatosabb, pörgősebb, intenzívebb lesz. Rengeteg szeretetet és törődést fogsz adni, de százszor annyit kapsz majd vissza. Más lesz, mint előtte. Olyan lesz, amilyent most még el sem tudsz képzelni, ha az első gyermeketeket várjátok.
Élvezd ki majd minden percét, amit Vele töltesz, mert később majd rájössz, hogy ezek az igazán fontos dolgok, amik az életben számítanak. Ezek az évek sosem jönnek vissza és nem utazhatsz az időben sem, hogy ott legyél. Ezért legyél ott MOST.